a Mag népe: Cikkek / Bíró Lajos - A magyar Jézus, és Izrael "elveszett" törzsei




{Letöltés .doc formátumban} Könyvemet kizárólag jóakaratú és szellemi embereknek ajánlom, mert Jézus megmondta: "Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak, és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé". TARTALOM BEVEZETÉS A MEGTALÁLT MAGYAR ŐSHAZA I. SZEM ÉS MAG II. A FEKETE MAGYAROK EREDETE III. ÓKORI FEKETE MAGYAR ORSZÁGOK A) KEVE /HUME/ B ) MUZRI /MUSZRI/ C) KOMMAGÉNE /KUMMUH/ IV. A SZABIROK SZÁRMAZÁSA B V. MÍTOSZOK ÉS TÖRTÉNELEM A) AZ AMAZONOK ÉS EMESE B ) HOL VOLT AZ ÉDENKERT? C) Lúz VI. A SZÉKELY KALAND VII. ÓKORI MAGYAR NEVEK 1. FOLYÓK 2. VÁROSOK 3. ÓKORI ISTENNEVEK MAGYAR ÉS FINNUGOR VONATKOZÁSAI IZRAEL ÉS JÚDA ELLENTÉTÉNEK HÁTTERE II. IZRAEL ÉS JÚDA ELLENTÉTE III. MIÉRT PUSZTULT EL IZRAEL? IV. HOVÁ TŰNT IZRAEL NÉPE HARMADIK RÉSZ KÁNAÁNI MAGYAR-FINNUGOR NYOMOK HELYNEVEK EDOM ÉS EDÖMÉN JERUZSÁLEM MANASSE IZRAEL MANASSE KIRÁLY ÉS A RÉGI HIT A SZÁMOKRÓL SÁMSON PÉLEG PENIÉL LAKHAI ROI ÁBRAHÁM URIÁS SZABAOT ÉS CSABA Mózes ÁRON URIM ÉS TUMMIM MANNA IZAJÁS A MAGYAR ESKÜ HUBA ÉS SZEMERE MÓRÉH TÖLGYESE SILÓ ÉS SZŐLŐ ÓG ÉS ÁGY A VÖRÖS TEHÉN SZEIR ÉS SZŐR ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT MAGYAR-HÉBER SZÓEGYEZÉSEK IZRAELI ÉS MAGYAR BIKAKULTUSZ KÖZÖS JELKÉPEK? A KENYÉRÁLDOZAT ONAN GOMORRA ÉS GÖMÖR NEGYEDIK RÉSZ AZ IGAZI JÉZUS 1. A NAPISTEN 2. JÉZUS A FÉNY 3. A HARCOS 4. A FÉRFI 5. ISTEN ORSZÁGA 6. ARISZTOKRATIKUS FELFOGÁSA 6A. JÚDA ÖRDÖGE 7. A BÍRÓ III. JÉZUS ÉLŐ ISTENE, AZ ATYA ÉS A ZSIDÓ ÚR, JAHVE IV. JÉZUS ÉS A MAGYAR ŐSVALLÁS V. A MAGYAR JÉZUS UTÓSZÓ Mottó: "Óh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. ...Rossz idők futottak el feletted, Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kell szöknie... De légy türelmes,- szólok hozzád, - vedd a Libanon ős cédrusát, e háromezeréves szüzet, - rá hivatkozom,mert onnan vándoroltam egykor erre Tekintsed őt,- türelmes pártájával hajladoz a szélben,nem jajong, De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt. Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam! Én prófétáktól származom." Füst Milán: A magyarokhoz BEVEZETÉS A téma, amiről ezt a kissé vázlatos és töredékes könyvet írtam, meglepő lehet, de mégsem új. Kiváló őstörténészünk, az igazságtalanul gúnyolt Horvát István az 1825-ben Pesten megjelent könyvében (Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy "Pözsög a' Szent Írás mindenfelé a régi Magyar nevektől és régi Magyar Írás módtól. Ti éjjel nappal Szent Írást olvasó rokonim! hogyan nem vevétek észre a sok század alatt`?"(1) A "válasz" az volt a megfigyeléseire, hogy könyvét azóta sem adták ki Magyarországon. Már Horvát István művét előzően Bél Mátyás (1684-1749), elmélyült tudású, sokoldalú nagy tudósunk megírta héber-magyar összehasonlító szótárát Specimen Lexici Hebraeo-Hungarico-Harmonici címmel. Jellemző, hogy Bél Mátyásnak nemcsak ez az alapos, 432 szócikkből álló szótára, de a magyarság számára felbecsülhetetlen értékű, néprajzi és más vonatkozású életművének legnagyobb része is máig kéziratban hever, latin nyelvű könyvei szintén nincsenek lefordítva és immár 250 éve (!) nincs új kiadásuk! V.Kovács Sándor írja Az ismeretlen Bél Mátyás című tanulmányában: "A héber-magyar nyelvrokonság gondolatának felvetése egyébként jóval korábbi Bél fellépésénél. Már a XVI. századi reformátor írók párhuzamba állították a zsidó és a magyar nemzet történetét (Farkas András, Batizi András, Dézsi András stb.), az erazmista Sylvester János pedig meg volt róla győződve, hogy a humanisták három szent nyelve (héber, latin; görög) közül a magyar az Ószövetség népének nyelvével áll közvetlen rokonságban. Sylvester ezzel a felfogásával nem állt egyedül, osztozott vele a reneszánsz kor számos humanista műveltségű írója és gondolkodója: Szamosközi István, Tolnai Balog János, Baranyai Decsi János, Péchi Simon stb. A XVII. századból Komáromi Csipkés György az utrechti egyetemen fejtegette héber nyelvű beszédben - egyéb nyelvekével együtt - a héber-magyar rokonságot. Ugyanebben az évszázadban látott napvilágot Otrokocsi Fóris Ferenc magyar őstörténeti műve, mely hasonlóképp fogva föl a nyelvrokonságot, sok tekintetben bizonyul Bél főforrásának".(2) Szintén V. Kovács Sándor írja egy másik tanulmányában, hogy a magyar-zsidó összetartozási tudatnak "Pseudo-Josephus, azaz Jószippon (Joszef ben Gorión háKóhen), itáliai zsidó történetíró adott először hangot Világtörténelem című művében (940 k.). Szerinte közös történelmi múlt köti össze a zsidóságot a kazáriai karaitákkal, azokat pedig a magyarsággal. Gondolatmenete szerint Jáfeth legöregebb fia Gómer (G. M. R.), akinek neve kabalisztikus értelmezéssel rokon Magor (M. G. R.) nevével. Gómer fia Tógármáh (= török), kinek tíz családja volt, s tőlük származtak többek között Kuzar (= kazár) és Ungri (= magyar). A genealógia végén hozzáteszi még Jószippon, hogy tudomása szerint Ungár egy nagy folyó mellett lakik, melynek neve Dubni." (3) E rokonságtudat emléke máshol is fennmaradt. Lobbesi Heriger (meghalt 1007-ben) említi "Gestá"-jában, hogy a X. századi magyarok nyíltan zsidó származásúaknak vallották magukat: "jactant se a judeis originem duxisse." Ehhez V Kovács hozzáfűzi: "Heriger értesülését hitelesnek kell elfogadnunk, mert minden bizonnyal maguktól a magyaroktól származik. Ugyanis a lobbesi püspökség is szenvedett 954-ben a Bulcsú vezette Rajna-vidéki nagy portyázástól." (4) 1921-ben jelent meg Szépvízi Balás Béla Kánaán pusztulása című kétkötetes "ókori regénye", amely a kánaáni magyar-zsidó kapcsolatról szól. Érdekes füzetet adott ki 1933-ban Pálú Károly nyugalmazott református főesperes A Magyar Nemzet őstörténete és a Zsidóság címmel. Ebből idézek: "Jézus vér szerint galileai, tehát fajilag kevés köze van a zsidósághoz; hitének pedig éppen semmi köze a zsidók vallásához. Ha mégis hasonlítani akarnánk, akkor ő a tűz, a zsidóság a víz; ő a déli napfény, a zsidóság az éjféli sötétség." (5) Zajti Ferenc részletesen foglalkozott Jézus származásával a Zsidó volt-e Krisztus? című alaposan dokumentált, több mint 400 oldalas művében. Zajtihoz hasonlóan Röck Gyula is azt bizonyította tanulmányában (Zsidó volt-e Jézust, Dombóvár, 1943.), hogy Jézus nem volt zsidó. Az általuk leírt érveket nem akarom újra elismételni. Zajti szerint Jézus a Galileában megtelepült szkíták közül származott. Vermes Géza, aki Zajtival és Röckkel ellentétben Jézus zsidó eredetét igyekezett bizonyítani, A zsidó Jézus című könyvében mégis azt írta, hogy Galileából Jézus születése előtt kitelepítették Júdába a zsidó kisebbséget. Ugyanő részletesen ábrázolja a galileai júdeai gyűlölködést is. Baráth Tibor monumentális művében, A magyar népek őstörténete II. kötetében írta: "Az elősorolt rengeteg magyar nevet, szót, kifejezést, gondolatot és nyelvi szerkezetet látva, a magyar nyelv tagadhatatlan megnyilvánulásait észlelve; nem szabadulhatunk attól a határozott benyomástól, hogy az Ószövetség modelljei és első szövegei valóban magyar nyelvűek lehettek. Nincs a zsidókkal származásbeli kapcsolatunk, biztosan mondta már a tudós Révai, de közöttünk nyelvi rokonság kétségtelenül fennáll, mert a zsidók első magas kultúrája a magyar népek kultúrájának átvételéből keletkezett. Ez olyan régi és új igazság, ami hozzásegítheti a tudományos világot ahhoz, hogy a két hitelesen ókori nép, a magyar és az izraelita tárgyilagosabb látószögből szemlélhesse múltját." Baráth Tibor helytálló fejtegetései csak annyiban szorulnak módosításra, (már ami ezt az idézetet illeti), hogy a két hitelesen ókori nép a magyar (=izraeli) és a zsidó. És ez a könyv kísérlet e két nép múltjának és ősidőkre visszanyúló kapcsolatának a tisztázására. Természetesen részletesebb kifejtésre legalább négyszer ekkora terjedelemre lenne szükség. De talán lesznek még kutatók, akik továbbgondolják az itt előadott gondolatokat, és folytatják láthatatlan, de valóságos őstörténetünk feltárását. JEGYZETEK 1 I. m., 41. fejezet 2 V Kovács Sándor: Eszmetörténet és régi magyar irodalom. Bp., 1987., 504. o. 3 V Kovács S.: I. m., 39-40. o. 4 I. m., 40. o. 5 Bp.,1933., 77-78. o. 6 VERMES Géza: A zsidó Jézus. Bp., 1995., 59. o. és 70-74. o. 7 I. m., Montreal, 1973., 146. o ELSŐ RÉSZ A MEGTALÁLT MAGYAR ŐSHAZA I. SZEM ÉS MAG Sokszorosan igazolódott már Magyar Adorján megállapítása, mely szerint "a Biblia nagyrészt ősnépeink hitregéinek a régi zsidók által többé-kevésbé átalakított gyűjteménye" (1) A Teremtés könyvében szerepelnek Noé fiai, Szem, Hám (Khám) és Jáfet (9,19). Tőlük származik a mítosz szerint az özönvíz utáni egész emberiség. Noé megáldotta Szemet és Jáfetet, Hám fiát, Kánaánt pedig megátkozta. Az elbeszélés szerint Hám látta meg egyedül apját, Noét meztelenül, míg Szem és Jáfet nem néztek atyjukra, és betakarták őt. Noé eredetileg alighanem kétnemű, androgün mitológiai alak, a Napra emlékeztető fényes istenség lehetett, a manysi naj szó ugyanis egyszerre jelent tüzet és nőt. A magyar szemérem szó tehát a Szem névből származik, de érdekes, hogy a finn kaino is szemérmes, szégyenlős jelentésű! Tehát Hám fiának, Kánaánnak a neve is kapcsolatos a szeméremmel. Graves érdekes fejtegetést fűzött ehhez: "E mítosz Genezis-beli változatát hanyagul szerkesztették össze. Igazság szerint Hám nem hibáztatható azért, mert észrevette apja meztelenségét; és Noé nem sújthatta ilyen kemény átokkal Hám ártatlan fiát, Kánaánt. A mítosszal azt akarták bizonyítani, hogy a héberek jogosan jártak el akkor, amikor leigázták a kánaánitákat. Mindazonáltal a zsidóknál fennmaradt a mítosz, mely szerint Noé elvesztette a férfiasságát, és ennélfogva nem lehetett többé Isten papja." (2) A mítosz a magyar nyelv alapján magyarázható meg: sem Hám, sem Kánaán nem kasztrálta Noét, hanem látás, rátekintés által, azaz misztikus úton nyerték el tőle a férfiasságot: ezért hasonló a magyar hím szó a Hám névhez, a kan szavunk pedig a Kánaán névhez. (Nyelvünkben a kan és a hím ugyanannak a szónak a változatai. Vö. még manysi chum = hím, férfi. A nemiség átvétele szellemi-mágikus úton történt, nem pedig megcsonkítással. Kánaán (Káin) neve fennmaradt a finn Kainuu törzs nevében (a Kainuu nevű országrészben van Kajaani város Finnországban!). Már Fáy Elek, majd később Magyar Adorján is észrevette és kimutatta az összefüggést a Szem és Hám (Khám) nevek és a mi szem és mag (stb.) szavaink között. (3) A gabonát őseink életadónak, az élet fenntartójának tekintették, erre mutat az is, hogy élet szavunk régen gabonát is jelentett (a finnben szintén: elo = élet, gabona, az óegyiptomi ankh is egyszerre jelent életet és búzát, gabonaszemet!), ami azt is bizonyítja, hogy a magyarok és rokonaik a világ legrégibb gabonatermesztői. Valószínűleg azért is fogták fel a gabonaszemet a nőiség jelképének, mert nemcsak a lehunyt szemre hasonlít (szemérem!), hanem függőleges helyzetben a női nemi szervre is. (Az idézett bibliai mítosz szerint csak Hám és Kánaán kapta meg Noétól a férfiasságot, Szem viszont nem!) A szem ősszavunk egy változata a zab is, és ennek fordítottja a "búza" (vö.: akkad bututtu = búza, óegyiptomi bótet = búza). Harránból, az ősrégi észak-mezopotámiai városból, a szabir törzsünk központjából származott át Szin Hold-isten tisztelete Ur városba. Az ókori egyiptomiak és a finnugorok a Napot és a Holdat az Égisten szemeinek tartották. Ezért például Szin Hold-isten és Samas (héber: Szemes) Nap-isten nevei egyeznek a látás szervét (is) jelentő magyar szem szóval, melynek finnugor párhuzamai vannak: például komi sin = szem, manysi sarc = szem, stb. Érdekes, hogy míg az indoeurópai nyelvekben előfordul a szem szavunk mag értelemben (például latin sercen = mag, csíra, sarj; orosz szemjá = mag, vetőmag), de a látás szervét másképp hívják, úgy a finnugoroknál a szem szavunk szintén csak egy jelentésben található meg, mag értelemben hiányzik! Ez azt jelenti, hogy a szó a magyar ősnéptől indult ki, és tőle került át a finnugorokhoz (egyik jelentésében) és az indoeurópaiakhoz (a másik jelentésében). A mag szavunk a Hám (vagy Khám) név tükörszimmetrikus változata. Eredetileg valószínűleg mah-nak vagy mák-nak hangozhatott. Héberül kanra a neve az álló, a száron lévő gabonának. Az óegyiptomi kamut is magot, szemet jelent. A finn kuhmu = gümő, makula = gumó (a gyümölcs szavunk a gümő-gumó alapszavunkból keletkezett, miként a gömb is.) A gömb a hímség jelképe, ellentétben a nőiség ellipszisével. (A gabona-szemek elliptoidok.) Ezért a fák magjait, gyümölcseit a férfiasság, a hímség jelképének tekintették őseink. Így a patriarchális fekete magyar törzsnévvel rokonok a meggy, mák, mogyoró, makk (és b-vel: bükk, bogyó, bükköny) szavaink. A bika és bak (vö: Bukhisz volt a neve az egyiptomiak fekete bikaistenségének!) szavaink is mint a hímség kifejezői visszavezethetők a hímelvi mag fogalomra. Fáy Elek szerint "a mi madár és bogár szavaink sem egyebek a mag-erő és bak-erő módosulásainál." (4) (Említettem, hogy a magyar népnévhez a fekete szín társul ősidők óta: és a mag, a föld, a vetések istenének, a Bak jegy urának, a Szaturnusznak a színe a fekete - ezzel ellentétben a hímes éppúgy színest jelent, mint a szemmel egy tőről eredő szín szavunk!) Régi hit népünknél, hogy a gyermek (magzat!) magvaktól, gyümölcsöktől is foganhat. "...jóformán az egész magyar területen azt tartják, hogy menyasszony, asszony, másállapotos asszony ne egyék összenőtt gyümölcsöt, mert ikrei lesznek" - írja László Gyula. "Népmeséinkben a meddő asszonynak babszemtől lesz gyermeke (Babszem Jankó). Egy másik magyar mesében a gyermekre vágyó királynénak félbevágott almára kell ülnie, s az almamagtól lánya születik. Mindezeknek a gyümölcsöknek fontossága van a szerelmi varázslatokban, s az esküvők pogánykori termékenység-szertartásaiban is." (5) A mag szavunk egyik alakja földet, országot is jelent, ez a megye (vö. chanti [osztják] meg= ország, föld, sumér mada stb.). Ugyanígy a hám (=bőr) szavunk hon alakja meg hazát jelent! (Vö.: angol home = haza, otthon, lakás, ház. Ugyanez a tő ismerhető fel a kamrában is, a szem pedig a szobában van meg.) A méz pedig (a szem fordítottja), a mag egyik változata, ruhát jelent, azaz külső burkot, akárcsak a hám. "A mag az "anya"-földben éppen úgy sarjadzik növénnyé, mint ahogyan a megevett mag az anyában gyermekké lesz. Az élet alapja tehát a mag, ha földbe kerül, növény, ha nőbe, gyermek válik belőle. .. . Ebben a megvilágításban egyszeriben megértjük a krónikáinkban s oklevelekben fennmaradt neveink egyik csoportját. Kesényi Károly a következőket gyűjtötte össze ezekből: Árpa, Árpád, Búza, Buzád, Bors, Borsod, Zab, Köleske, Muhar, Bab, Babszem, Makk, Makkocska, Som, Somocska, Bogyó, Magló, Mag, Magocska. A nevek között egyaránt vannak fejedelmek, törzsfők és szolgák nevei." (6) Helyneveinkben is megtalálhatóak a Bibliában is szereplő mitikus őseink nevei: így például Kám (Vas m.), Kán (Baranya rv., nemzetségnévből keletkezett), Kány (Abaúj m., régen: Kaan), valamint Kámor és Kámon hegynevek; Szemere (Abaújban és még 3 megyében), Szemenye (Zala és Vas m.), Szend (Komárom m. régen Zend vagy Szemd), Szemes (több megyében is), Szomor (Komárom m. és máshol) stb. JEGYZETEK 1 Az ősműveltség. Bp., 1995., 247. o. 2 Graves, R.: Héber mítoszok. Szeged, é.n., 117-118. o. 3 Lásd erről részletesebben: FÁY Elek: A magyarok őshona. Bp., 1910., 169-187. o. 4 Fáy Lm., 176. o. 5 A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944., 248-249. o. 6 Lm., 250. o. II. A FEKETE MAGYAROK EREDETE Kézai Simon A magyarok történetében azt írja, hogy Ménrót, az óriás, Thana fia, "a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket az idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, t. í. Hunor és Magyar." Az eredetmondának e része a magyarok egyiptomi származására utaló nyomokat is tartalmaz. Eneth ugyanis azonosítható az ókori egyiptomiak Neith (Nt) nevű istennőjével, akit teremtő erejű androgünnek tartottak, a legősibb istenek egyikének. A másik nyom a Thana név: Tanisznak hívtak egy egyiptomi várost, amely közelében volt Avarisz! A harmadik nyom: igaz, hogy a Ménrót név a Nimródra hasonlít, viszont Egyiptom első királyát Ménnek vagy Ménesnek nevezték, tehát elképzelhető, hogy a magyarok e Mén nevű őse vált a bibliai és mezopotámiai hagyománnyal ötvözve Ménróttá. A fekete magyarok fekete jelzőjének eredete Egyiptomba nyúlik vissza. Az ókori egyiptomiak ugyanis hazájukat kemé-nek, feketének nevezték.(l) Fővárosuk eredeti neve viszont Fehér Fal volt.(2) (A magyar-egyiptomi párhuzamok egyszerű felsorolása is hosszú volna, itt elég csak megemlíteni, hogy az ókori Egyiptomban is kettős királyság volt, akárcsak nálunk, a mi fővárosaink neveiben is a fehér szó szerepel: Székesfehérvár és Gyulafehérvár, az egyiptomiaknak is egyesített koronája volt stb). Az izraeli József törzs egyiptomi (és fekete magyar) származására utal, hogy hadijelvényének színe mélyfekete volt, "s két fia, Efráim és Manasse volt ábrázolva rajta egyiptomiak képében" (3) . Varga Géza ismerte fel az aranyborjú és a csodaszarvas-monda közös eredetét: "A magyar csodaszarvas-monda bibliai párhuzamai kétségtelenné teszik a két mitológia közös gyökereit. Az aranyborjú szintén vízen (a Vörös-tengeren) keresztül vezeti népét, akár a csodaszarvas. Az Egyiptomból kivonuló nép - a magyarsághoz hasonlóan új hazát talál az út végén. A magyar és a bibliai népvándorlás vezetője, Álmos és Mózes egyaránt vízből született hős. Az új hazába Mózes (Álmoshoz hasonlóan) nem mehet be, a honfoglalás előestéjén mindkettő meghal. Az aranyborjú vezető szerepére ... világos utalást találunk a Szentírásban is. A kétségtelen hitelű tanú Jeroboám, a hatnak, hurriták területeihez közelebb fekvő, általuk is lakott északi Izrael királya. Ő aranyborjakat (új vallási központokat) állított föl (a déli zsidó Jeruzsálem szerepét ellensúlyozandó), mondván: "Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Egyiptomnak földéből" (I Kir 12, 28). Jeroboám álláspontja azonos a sztyeppi szarvas mondáéval, míg Mózesé szemben áll vele. Az ellentét az Egyiptomból kivonuló népesség megosztottságáról árulkodik. Eredeti vezető rétegüket egy hükszosz /hurrita / hatti jellegű lovas nép alkothatta, ennek volt vezető állata az aranyborjú (aranyszarvas). Az Egyiptomból kivonulók vallási-etnikai csoportjai közötti érdekellentétek nyilvánvalóvá válhattak és szakadáshoz vezettek. A zsidók a vándorút során fellázadtak és Mózes irányításával kiváltak. Ez az önállósulás tükröződött később a déli Júda és az északi Izrael szembenállásában. Júda képviselte a mózesi hagyományt, míg Izrael ... fenntartotta az aranyborjú tiszteletét." (4) Az egyiptomi és a magyar bika-, illetve szarvas-kultusznak is közös a forrása. (A szarvasnak is bikája és tehene van.) A szent egyiptomi Ápisz-bika is Napot hordoz a szarvai közt és Hold díszíti az oldalát. A székely-palóc eredetű regölés is egyiptomi előzményekre vezethető vissza. (5) A fekete magyarok csodaszarvasa Egyiptomban alakulhatott át aranybikává, ugyanis a Kis-Ázsiából származtatható csodaszarvas jelkép régebbi, eredetibb. Ez viszont azt jelenti, hogy a fekete magyarok őshazája Kis-Ázsiában volt, és onnan telepedtek át Egyiptomba. De maradtak nyomai a csodaszarvasunknak (és a bikakultusznak) Izraelben is. Így például a Naftali törzs jelképe a szarvas volt Júda végrendeletében pedig ez olvasható: "Jákob szarvasai örvendezésükben futnak, az Izrael sasai örvendezve szárnyalnak:'"(XXV,5.) Neftalim végrendeletében pedig ez áll: "Akkor megláttak egy bikát lenn a földön, amelynek két hatalmas szarva volt, a hátán pedig szárnyak, meg akarták fogni ezt a bikát, de nem sikerült nekik. Erre József elébe futott és megragadta, majd a magasságba emelkedett vele." (6) A Ter. 49,24-ben és a Zsolt 132,2-ben előfordulnak a "Jákob bikája" és "Izrael bikája" kifejezések. Figyelemre méltó, hogy Jákob egyik feleségének neve, Lea, vadtehenet jelent. (7) Mózes vallása és népe a holdisten, Jah imádatával, a Törvény mindenek fölé való emelésével mindvégig szemben állt Áronnal (és népével), aki a Nap- és aranybika (borjú)- tisztelet, vagyis a tűz- és Égisten kultuszát követte. A Jahve név két elemre osztható: Jah+hú ill. hó. "E következtetést az is támogatni látszik, hogy a Jáh forma istennévként önállóan is szerepel az Ószövetségben: (8) A Jah egyiptomi Hold-nevet kiegészíti tehát a magyar hó (vö.: finn kuu = hó-[nap], hold) szó, a hold v hód régibb alakja. Jellemző erre a Jahvéra, ami a régi himnuszában áll: "Előtte halad a dögvész/ mögötte követi őt a láz ... Feltör a vízáradat./ A Nap és a Hold lakóhelyén marad." (Hab 3,3-11.) JEGYZETEK 1 KÁKOSY László: Ré fiai. Bp.,1979., 21. o. 2 I. m., 59. o. 3 Scholem, Gerschom: A kabbala az európai szellemtörténetben Bp., 1995., I, 216. o. 4 Varga Géza: A magyarság jelképei. (Kézirat) 5 Bíró Lajos: A regölésróZ két tételben (Találnál csodafiú szarvast Debrecen, 1997.) 6 Apokrífok. Bp., 1988., 226. o. 7 Karasszon I: Az óizraeli vallás. Bp., 1994. 34. o. 8 I. m. 19. o. III. ÓKORI FEKETE MAGYAR ORSZÁGOK A) KEVE /HUME/ A Babiloni Birodalom idején Huménak (1) nevezték azt a területet Kis-Ázsiában, amit korábban, az asszírok uralma idején Kuénak,(2) és Kevének hívtak. Hume Cilicia babiloni védnökség alatt álló keleti részén volt.(3) Humétól (Kue, Keve) északra terült el az asszír időben Kummuh(u)nak nevezett ország, a későbbi Kommagéné. Ciliciát (Kilikia) nevezték más néven Quénak vagy Kevének. A 2 Krón 1,16-ban olvasható: "Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából." Tehát már Salamon korában lótenyésztés folyt Kevében. Kézai Simon említi Keve és Kadosa hun vezéreket. (4) A Kadosa név az egykor Iránban élt Cadusi (=Kadus-ok) népet is jelölheti. De végső forrása a héber qados szó lehet. A Keve nem hun név, hanem ősmagyar: a kő szavunk -e kicsinyítő képzős alakjából ered. (5) P Mester (Anonymus) együtt említi Szovárdot és Kadocsát Keve várával (6), ami az Al-Duna mellett volt. ("Castrum Keuee"). A Szovárd szintén népnév: a fehér magyarok "szabir" nevének egyik alakja. Az Árpád-korban volt Keve vármegye is Dél-Magyarországon. A megye szavunk eredetileg nemcsak földet, de országot is jelenthetett. (Például Somogyország, ahogy a chanti rokonnyelvben is meg = föld, ország.) Az ókori kis-ázsiai ország nevének Keue, valamint Kue, Koa alakjai egyértelműen a magyar megfelelőikkel állíthatók párhuzamba, és a magyar nyelvből értelmezhetők. A magyar Keve személy- és helynevek tövében "a kő: köv-, régi kev- főnév rejlik."~ Az sem véletlen, hogy Kézai Simon éppen Keve vezér halálával kapcsolatban említette meg, hogy, őt "az országút mentén, ahol kőszobrot emeltek, ünnepélyes körülmények között, a szkíta szokásoknak megfelelően elhantolták". (8) Mivel kun rokonaink állítottak sírszobrokat, ez kétségtelenné teszi, hogy Keve ősi kun-magyar vezér volt. B ) MUZRI /MUSZRI/ A Kevé-nek (Que, Koe) nevezett tartománytól közvetlenül északra feküdt Muszri v Muzri ország, amely például I. Adad-nirari asszír uralkodó feliratában is szerepel: "Mu-uz-ri ország meghódítója, a subarúk tágas országa haderejének szétszórója..." (10) Egyiptom nevét az asszírok ugyanúgy írták, mint Muzriét, ezért a kutatók el sem tudják választani a két ország nevét egymástól. (11) Ez az egyezés aligha véletlen. Egyiptom neve héberül Mizraim. E nevekben közös a három mássalhangzó: M, Z és R. Ez pedig a magyar népnév gyakori mazar változatának felel meg. Egyiptom ókori Magan neve szintén a magyar népnevet Edézi, Keme neve pedig a kisázsiai Keve és Humé országnevek párhuzama. Kérdés, hogy a kisázsiai őslakosság telepedett-e be Egyiptomba, vagy pedig fordítva: egyiptomi népcsoportok telepedtek be Kis-Ázsiába? A választ a szarvas kultusz eredete adja meg: a szarvas Kisázsiában őshonos, a legrégibb kultikus szarvas-szobrokat is ott találták. A magyar bevándorlás tehát Kis-Ázsiából történt Egyiptomba és valószínűleg Krétára is: a Mén név ugyanis, amely Kréta és Egyiptom mitikus őskirályai neveként is szerepel (Mén, Ménes és Minosz alakban), kis-ázsiai magyar istennévből származik. C) KOMMAGÉNE /KUMMUH/ A Hunor és Magyar (Magor) ikerpár nevében az -or, ar végződés az úr és er(ő) szavainkkal mutat összefüggést (vö. török er = férfi). A hun és mag nevek még elváltozva is észrevehetően ugyanannak a gyök-szónak a tükör szimmetrikus változatai. A hun eredetileg kun vagy kum lehetett, de élhetett kan és kam, kem alakban is. A kunok másik ősi neve a komán, kumán volt. Anonymus magyar történetében 27-szer említi a Cumanus (Kumán) népnevet. A kumánokat csak a magyarok nevezték kunnak. (12) A kumán (Cumanus) név töve megegyezik a kun népnévvel, és eme ősi kun vagy kum népnév összefügg többek közt a hunnal is. Fáy Elek írta: "... a teremtő és fenntartó minőségének személyesítőjéről: Khun, Khon, Khom, Kám istenről meggyőződésem szerint a kunok vették nevüket. A magyar népnévnek alapul szolgáló mag pedig ... úgy függ össze a kam vagy kun, hun népnévnek alapul szolgáló Kun, Kam vagy Kom istennel, hogy amaz az utóbbinak magva, azaz magzatának is tekintendő." (13) Fáy a Kommagen(e) országnevet is említi, mint a mag és kam népnevek összefüggésének egyik bizonyítékát. (14) Abu-1-fida 1321-ben tudósított Kummadzar városról, egy olasz minorita ezzel egy időben Cummageria alakban jegyezte fel a város nevét. A Derbend-name szerint Anosarvan perzsa király építette a VI. század első felében. (15) A Kummadzar (Kummageria) név a Kommagénével kétségtelenül összefügg. Mindkettő alapját a kum (kom) és mag népnevek összekapcsolása adja. Ez arra mutat, hogy a kunok és magyarok már az ókorban is együtt éltek Szíria és Kis-Ázsia határvidékén, Kommagéné területén, mint ikertestvér nép. A kunok, azaz kumánok őshazája Kisázsia lehetett, akárcsak a magyaroké, ugyanis az ókori Kappadókiában és Pontusban is volt Komana nevű város, és mindkettő ugyanannak az istennőnek volt szentelve. (16) A Kárpát-medence elfoglalását a IX. századi fekete magyarok kun testvérnépükkel közösen hajtották végre, mint arról Anonymus tudósít. Kommagéné korábbi neve Kummuh volt, és az, akárcsak Que (Keve), újhettita állam volt. (17) A Kummuh névalakban még jól látszik, hogy a kum gyök tükörszimmetrikus megkettőzésével képezték az elődeink, ezzel is utalva a mitikus ikerpár-ősök szoros összetartozására. A Hunor- Magor (vagy inkább: Kunor-Magor) páros "szülőhazája" tehát Kommagéné kellett hogy legyen, a fekete magyarok eredetmondája ott született meg. Kommagéné éppen szomszédja volt a Hárán környéki szabir törzseink területének észak és északnyugat felől. Az sem lehet véletlen, hogy Keve, Muzri és Kommagéné (Kummuh) országok és a szabir terület éppen egymás után helyezkedtek el a földrajzi térben, szinte láncolatot alkotva. Kommagéné több királyát is Sarcosnak hívták, a fővárost is róla nevezték el Samosatának (Szamos-atya?). Ez a név a szem szavunkból eredvén szabirnak tűnik. Különös, hogy éppen a patriarchális Kommagénét vezette Szamos nevű király (Ehhez hasonló megfordítás lehetett az, hogy a fehér-magyarok azaz a szabirok főkirálya pedig a kende volt, Hárán ura pedig Nakhor, ami Nagyúrnak vagy Magornak is olvasható, és így kifejezetten patriarchális, hímelvi név De Egyiptom eredeti Keme=fekete neve is ellentétes a fővárosának Fehér Fal nevével stb. A híres keleti jin-jang ábrára emlékeztet ez: a fekete mező közepén kis fehér mag van, a fehér mező közepén kis fekete mag.) JEGYZETEK 1, A bibliai világ atlasza. Bp., 1994., 35. o. 2 I. m., 34. o. 3 BRIGHT, J.: Izrael története. Bp., 1986., 340. o. 4 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp., 1986., 185. o. 5 I. m., 289.0. (339. jegyzet) 6 I. m., 169. o. 7 Kiss L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1980., 534. o. 8 A magyar középkor irodalma. Bp., 1984., 123. o. 9 A bibliai világ atlasza. Bp., 1994., 214-215. o. térképén 10 Ókori keleti történeti chrestomathia. Bp., 1967., 165. o. 11 I. m., u. o. 12 GYÖRFFY György: Anonymus. Bp., 1988. 111. o. 13 FÁY Elek: A magyarok őshona. Bp., 1910., 287. o. 14 FÁY: Lm., u.o. 15 NÉMETH Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp., 1991., 306. o. 16 STRABON: Geographika. XIL, 3,32. 17 KLENGEL,H.: Az ókori Szíria. Bp., 1977., 105. g. IV. A SZABIROK SZÁRMAZÁSA A sumérok Szubir-kinek (= szubir föld) nevezték Észak-Mezopotámia egy részét, a Habúr folyótól keletre fekvő területet. E "szubir" név az Asszír Birodalom idején szabir (Sabiresu) alakban tűnt fel. A Kr. e. III. és II. évezredből származó akkád szövegekbe Subartuként fordul elő. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) örökítette meg a magyarok régi sabartoi nevét (ez a szabart alak az akkád Subartu változathoz áll a legközelebb, de ugyanúgy a szabir-szabar alapváltozatra megy vissza, mint Szovárd vezérünk neve.). A szerencsétlen sorsú, kihalófélben lévő manysi rokonaink ősi énekeiben tömegesen fordul elő a sober (vagy saber) névi, mint a szabír nép emléke. A szabirok pedig nem mások, mint a fehér magyarok, a 7 törzsből álló "korai" honfoglalók, akik az arab hódítás miatt menekültek el Iránból, akárcsak a többi, úgynevezett finnugor nép. (2) A szabir név éppúgy a (gabona-)szem ősszavunkra vezethető vissza, akárcsak a zab szavunk (vö. héber seben = szem, maga ). Manysi énekekben együtt említik a Saber és Kerni nevezetű ősszülőket, sőt, e neveket egyes ezüstfajtákra is használják! (4) A Saber és Kemi nevek a Szem és Khám megfelelői. Az ezüst, mint a Hold féme a szabir águnkhoz kötődik, hiszen a szabin törzseink matriarchális rendben éltek. (A gabonaszem a női mag szimbóluma! A fehér jelző egyrészt utal az ezüst és a Hold színére, másrészt a fényre, amely a legszorosabb kapcsolatban van a szemmel, a látás szervével, és kifejezi az ellentétet a színek nyelvén a hím-elvi, apajogú fekete magyarokkal. Ráadásul a háráni (szabir) Lábán neve a héberben azt jelenti: fehér, fényes (5), a lebana pedig = Hold. Egyes zsidó forrásokban "a női magokat feketének vagy sötétnek minősítik, szemben a fehérnek mondott férfimagokkal." Árpád a fehér magyarok, azaz szabirok egyik mitikus őse volt, neve éppen ezért jelent gabonaszemecskét. És Árpád város ezért volt éppen a szabir területen az ókori Észak- Szíriában! A szabirok egyik legősibb városa a Hold-kultuszáról is híres Hárán (Harran, Carrhae) volt. "Amikor Mahmun kalifa 830-ban elindult Bizánc elfoglalására, Mezopotámiában meglátogatta Carrhae (Harran) lakosait, akik szabiroknak nevezték magukat... Voltaképpen szíriai pogányokról van szó, akik kifejezett csillagkultusznak és mágiai rítusoknak hódoltak. A szabirok ... elzarándokoltak Egyiptomba, Agathodaimon és Hermész Triszmegisztosz piramissírjaihoz..." (7) Kákosy László írja: "Az arabokhoz az iraki mandeusok és a harráni szábiusok közvetítették a késő antik misztika és mágia tanait. A szábiusok fő prófétája Hermész volt, de Aszklépiosz, Tat, Zóroasztér, Homérosz és Orpheusz is szerepelt irodalmukban. A szábius vallás részben egyiptomi eredetű volt, ezt bizonyítják a piramisokhoz és a gizai Szfinxhez tett zarándokutak is. Gizában fáklyás ünnepeket tartottak, imádkoztak a Szfinxhez és áldozatokat mutattak be." (8) Így válik érthetővé, hogy miért szerepel úgynevezett "késő avar" (szabir-fehér magyar) övvereten a lanton játszó Orpheusz! (9) Tehát még az arab hódítás után is megmaradt szabir népünk egy része Háránban; őket kereste fel Kr. u. 830-ban Mahmun kalifa. Ők őrizték meg a hermetikus iratokat is. Az ősi kapcsolat az észak-mezopotámiai szabir és az egyiptomi-kánaáni magyar törzseink között évezredeken át fennállt. Ennek az emléke maradt meg a bibliai Ábrahám- és Jákob-mondakörben. Hiszen Ábrám (Ábrahám) is Hárántól Egyiptomig vándorolt, és Jákób útja is elvezetett Háránból Egyiptomba. Ez azt jelenti, hogy szabir törzseinkben élt az egyiptomi rokonság tudata, ezért zarándokoltak el rendszeresen Észak-Mezopotámiából Egyiptomba. A Kézai által megörökített eredetmondánk második része Hunor és Magor (vagy: Kunor és Magor) nőrablásáról szól. (Az említett latin [vagy inkább etruszk!] eredetmondában is szerepel a nőrablás - mégpedig éppen a szabin-szabell [vö. szabir!] nők elrablása.) Kézai azt írja, hogy Hunor és Magor "a hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthon maradt feleségeire és gyermekeire bukkantak. Kiket is ... sebesen vágtatva elragadtak." (10) Thuróczy bővebb krónikájában Hunor és Magor története így folytatódik: "A hatodik évben azonban kijöttek, és kóborlásuk közben zeneszót hallottak a pusztaságban. Hogy felkutassák, tovább mentek, és véletlenül rábukkantak Bereka feleségeire és lányaira, akik sátraikban tanyáztak férjük nélkül, és éppen a kürt ünnepét ünnepelték és kartáncot lejtettek. Gyorsan rajtuk ütöttek és a meótiszi mocsarak közé vitték őket..." (11) Ahogy a Belár név is Észak-Mezopotámiába vezet (ott volt az ókorban egy Árbéla vagy Urbilum nevű város), ugyanúgy a Bereka is. Ezzel kapcsolatban írta Gyarmath Jenő: "Először is tudnunk kell azt, hogy a kürt ünnepe egy zsidó vallási ünnep. (Lev 23,23). Másodszor pedig azt, hogy a Bereka név bibliai alakja: Beraka (2 Krón 20,26.)"12 Thuróczynál Bereka férfinév, hiszen feleségei, leányai vannak. A bibliai ősanya, Rebeka neve a Bereka egyik változatának tűnik. Rebeka éppúgy háráni volt, mint Nakhor, Ábrám fivére. Nakhort joggal nevezhetjük a magyarok egyik ősatyjának, neve is magyarul értelmezhető: Nakhor = Nagyúr. Rebeka a Jákob- Ézsau (=Izrael-Edom) ikerpár anyja volt, Nakhor lánya. Nakhor fia volt Lábán is, akinek a neve talán a magyar láb szóval is kapcsolatos, ugyanis Jákob (= boka!) neki szolgált! A Bereka név talán a berek szavunkkal függhet össze, ami eredetileg mocsaras helyet jelölt. Volt egy ősi Abraamberke nevű magyar település a Csepel-szigeten. És a Hunor-Magor ikerpár is mocsaras helyre ragadja el eredetmondánkban Bereka lányait és feleségeit. A Hárán városnév Carrhae változata erősen hasonlít a mi ősi Kér törzsnevünkre. Ráadásul Nakhor fia volt Keszed (Móz. I. 22, 22.), akinek jellegzetes magyar képzésű nevében (-d kicsinyítő képző, mint az Árpád- ban) felismerhetjük a Keszi törzsnevünket, ami a székely hagyományban egy székely nem neveként Kézd alakban maradt meg. Szintén magyar (pontosabban: szabir) törzsnév a Kürt-gyarmat, amelynek kürt eleme jelentheti az ősi hangszert is, bár más értelmezés a kurd népnevet látja benne. (A kurdok az egykori szabir terület mai lakói.) A kürt nevéből ítélve a kör ívéhez hasonló alakú hangszer kellett legyen (körkürt). Háránban Hold-kultusz volt, amely átkerült Izraelbe. Ennek az emléke lehetett az Újhold megünneplése (az Újhold neve - hódes - a héberbe a magyarból került át!), melynek során a rendes napi áldozatok számát megnövelték többek közt 7 egyéves báránnyal. A (hó) nap kezdetét ezüst kürtök megfújásával jelezték. (13) A kürtök fúvása papi funkció volt. A kürt a magyar nép legősibb eszközei (hangszerei) közé tartozik. (14) (Lásd például a Lehel kürtjét és a hozzá fűződő mondát!) őseinknél a kürt méltóságjelvény is volt. Érdekes, hogy a héber sófár szó egyszerre jelent kürtöt és szarvat. Az ünnepi év kezdetét (Tisri hónap 10.) a kosszarvból készült kürtök megfúvása jelezte. A héber népnév pedig, amelynek egyik alakja a habiru volt, visszavezethető egyrészt az észak-mezopotámiai magyar eredetű Habúr folyónévre is. Viszont a habiru (v. "chabiru") elnevezés az sz-h hangzóváltozás miatt származhat a szabir népnévből is. A héber nevet a zsidókra alkalmazni helytelen tehát. Kánaán lett a találkozási helye az Egyiptomból kivándorló fekete magyaroknak és az Észak-Mezopotámiából betelepülő szabiroknak (chabiruk = héberek = fehér magyarok.) A hím- és nőelvi, az anyajogú és apajogú törzseink mindenhol követték egymást, egymás melletti területeken, országokban vagy ország-részeken éltek. Így volt ez nemcsak Kánaánban, de Kis-Ázsia és Szíria találkozásánál is, majd később Iránban (Média és Várkony-Tabarisztán), és végül e Kárpátok-közti Magyarországon. Izrael királyság területén is megvan a nyoma a hímelvi, patriarchális fekete magyarok (Manasse, Makhir) mellett a fehér magyar szabiroknak is. Így például Izrael egyik (utolsó) fővárosa Szamaria (Someron) volt, de volt például Sámir nevű település és Szamur-síkság, valamennyi Efraim területén. A fehér magyar (szabir) terület Efraimban volt tehát. Később, Jézus korában Szamária tartomány is Efraim egykori területén, Galilea és Júdea között helyezkedett el. JEGYZETEK 1 KÉPES Géza: Napfél és éjfél. Bp., 1972., 456. o. 2 BÍRÓ Lajos: A magyar régmúlt titkai. (Kézirat) 3 Hebrew Dictionary. Berlin, é. n., 341. o. 4 BARTHA A.: A magyar nép őstörténete. Bp., 1988., 170. o. 5 Hebrew Dictionary. 6 RUGÁSI Gyula: Örök romok. Debrecen, 1997., 244. o. 7 BIEDERMANN, H.: A mágikus művészetek zseblexikona. Bp., 1989., 302. o. 8 KÁKOSY L.: Fény és káosz. Bp.,1984., 205-206. o. 9 ERDÉLYI L: Pannóniai húsvét. Bp., 1987., 55-56. o. 10 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp., 1986., 183-184. o. 11 THURÓCZY János: A magyarok krónikája. Bp., 1980., 22. o. 12 GYARMATH J.: Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Bp., 1995., 78. o. 13 Bibliai régiségtudomány. Tahitótfalu, 1928., 79. o. 14 Néprajzi lexikon. Bp., 1987., 3. köt., 375. o. V. MÍTOSZOK ÉS TÖRTÉNELEM A) AZ AMAZONOK ÉS EMESE Tévedés az, hogy időben egymás után jött létre előbb a matriarchátus, majd a patriarchátus. Ugyanis a magyar népek ősidők óta, kezdettől fogva egyidejűleg éltek hím- és nőelvi törzsekre osztva. A mai magyarság az "apajogú" fekete magyar és az anyajogú szabir (fehér magyar) törzsek egyesüléséből jött létre. Az amazonok híres-hírhedt matriarchális államát az ókori források elsősorban Kis-Ázsiába helyezték. II. Ramszesz például beszámolt a Trója közelében fekvő Müszia (Myzia) királynőjéről, aki "kétélű bárddal felfegyverzett lovas asszonyhadsereg élén" harcolt. (1) A thermódoni amazonok szintén Kis-Ázsiában éltek, a Fekete-tengernél - ők voltak Thalésztrisz királynő amazonjai, akik Nagy Sándorral találkoztak. Strabon említi Szíriában (ahol Emesa város is feküdt!) az emisénos (emisénoi) nevű törzset (Geographika, XVL, 2,10.). Az amazon név etimológiája tisztázatlan, még a legérdekesebb az összevetése a Hold örmény amisz nevével. (Ez az amazonok Hold-tiszteletét bizonyítaná.) A név aligha az örmény nyelvből ered, hanem inkább átvitt értelemben vált ott a Hold nevévé Emese ősanya nevéből. A szüzesség, a szűzanya tisztelete az ókori szabir népünktől indulhatott el, amit világosan mutat az is, hogy a héber sosanna (magy.: szűzanya) jelentése: liliom, míg a magyar virág szó a latinba virgo alakban, szűz jelentéssel került át. (A szűz szavunk rokon lehet az egyiptomi Ízisz [Észet] istennő nevével is.) Jézus szűztől való születésének hagyománya is teljesen analóg a szabirok (fehér magyarok) eredetmondájával: abban ugyanis az első embert, Álmost (Ádám) az álmában rászálló turultól, az Égistentől szüli Emese ősanya. Több kopt- keresztény domborművön is sólyom termékenyíti meg a fekvő nőalakot. Szintén ez a jelenet látható a szabir (fehér magyar) készítésű nagyszentmiklósi aranykincs egyik korsóján. A gyermekség örmény könyve című apokrif evangéliumban József vállára Máriával való házasságkötése pillanatában egy galamb szállt le.(2) Fáy Elek írta nagyszerű magyar őstörténeti művében: "A szemareus Emese város arról a híres betil-leb kövéről volt híres, amelyet Elagabal vagy Heliogabal isten megtestesüléseként tiszteltek. ...A feldíszített követ ábrázoló érmeken a kő felett sasforma madár látható. Ez a sas ábrázolat engem arra a sejtelemre vezet, hogy abban a madárban a mi Emesénk asztúr vagy turul madarát lássam." (3) A szent égi fekete követ eredetileg kabának hívhatták őseink (= keve, köve) és tőlük vették át később az arabok, akiknél a kaba már csak kockát jelent. Ám a magyar nyelvben a kaba egy sólyomfajta neve is! Emese turulja tehát a kabasólyom kellett legyen az őseredeti mítosz szerint. (Érdekes még, és a név magyar származását bizonyítja, hogy a kaba gyökét [kab] megfordítva a bak szavunkat kapjuk. A Bak jegy színe a fekete, dec. 25-e, Dusares, Mithra születésnapja és a karácsony is a Bak jegybe esik. A Bak jegynek pedig a kő az egyik attribútuma!) A magyar (pontosabban: szabir) hagyomány továbbvándorlása jól nyomon követhető. Ugyanis "Dusares szentélyében Petrában" (ma Jordániában van) "hatalmas fekete kőkocka állt, melyre az áldozatok vérét csorgatták s amelynek Kaabuna volt a neve. Ünnepe dec. 25-éne esett." (4) A hagyomány szerint Dusára- Dionüszoszt egy kőlány(!) hozta a világra. (Ez emlékeztet az iráni Mithra Napisten kőből való születésének mítoszára is.) A muzulmán mitológia szerint "Az égből Ádámnak szent fekete követ küldtek, amely számára felépítette a Kábát." (5) Az arabok megőrizték a hagyományt, mely szerint a szent fekete kába az első emberrel, Ádámmal (=Álmos!) van kapcsolatban. Ez tehát még jobban megvilágítja matriarchális szabir törzsünk eredetmondájának (Emese álma) értelmét. "Emesa városában egy követ imádtak, amelyet a napisten küldött az égből" - írja E. Moscato. - "A Caracalla meggyilkolását követő években az egyre befolyásosabb emesai Héliosz-papok saját képviselőjüket ültették a császári trónra, Varius Avitus Bassianus (Heliogabalus 218-222) személyében. Heliogabalust, azaz Héliosz főpapját A hegy istenének nevezték, ugyanúgy, mint az emesabeli Hélioszt. A szíriai légiók által császárrá kikiáltott Heliogabalus mint imperátor magával vitte a szent követ, de kasztjának nőies öltözéke(!), s a császár botrányos életmódja felbőszítette a katonákat, s 18 éves, amikor családjával együtt meggyilkolják." (6) A császár nőies viseletének az emesai matriarchális hagyományok adhatják meg a magyarázatát, amelyek eszerint még a római császárkorban is elevenek voltak. B ) HOL VOLT AZ ÉDENKERT? Robert Graves szerint "egyes babiloni zsidók Édent Beth-Édennel [Béth Eden] azonosították (Ámos 1,5; Ezékiel 27,23). Ez nem más, mint az asszír feliratokban előforduló Bit Adini, amely az i. e. X. és IX. században élte virágkorát." (7) Beth- Éden Észak-Mezopotámiában volt, éppen azon a területen, ahol a mardu nevezetű nép élt - a mi mordvin rokonaink ősei, a szabir törzseink közelében, Hárán vidékén. Ez azért fontos, mert a bibliai Édenkert-mítoszban szereplő nevek - és maga a történet is - legjobban a mordvin nyelv és mitológia alapján értelmezhetők. Így az Ádám név a mordvin udem, "udomo" = alvás, álom szóval rokon, az Éva pedig a mordvin ava = anya, asszony megfelelője. A Teremtés könyvében ez olvasható: "Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek." (3,20.) Az Ádám név a szabir (fehér magyar) eredetmondában szereplő első ember, Álmos nevének mása (fordítása). Ezt erősíti meg az is, hogy a Teremtés könyvében Ádámról ez áll: "Bocsáta ... az Úr Isten mély álmot az emberre és ez elaluvék." (2,21.) A mitikus fa alatt elalvó hős persze nemcsak a Bibliában szerepel, hanem a magyar és mordvin legendákban és mesékben is. A héberben az adam embert és földet is jelent, fordítva olvasva (mada) viszont a sumér mada = föld, ország szót adja ki (vö.: mordvin moda = föld, talaj, magyar megye stb.). Az "Éden" szó a héberben gyönyörűség, öröm, élvezet jelentésű. A magyar édes szó jelentése lényegében megfelel az Éden héber értelmének, hiszen az öröm, az élvezet, a gyönyörűség az édesség) fogalmához társul (gondoljunk például az édes élet kifejezésre), ahogy a bánat, a fájdalom a keserűség képzetét idézi fel. (Az Éden gyümölcsöskert volt - és a gyümölcsök az ember legősibb édes táplálékai.) A mordvinok főistene Niske, azonosítható a sumér Nusku-val, a tűz és a fény istenével, akinek a kultusza az újasszír korban éppen Háránban terjedt el! Egy mordvin mitológiai ének, "A méh és a tiltott almafa" (8) arról szól, hogy a méhkirálynő (feltehetően az emberi lélek jelképe) a kozmikus méretű almafáról is gyűjteni akart mézet, de Isten azt nem engedte, és hogy a méh ne lásson, mindkét szemét eltakarta. Ez is az Édenkert-történet egy talán még ősibb, rejtélyesebb változata. Egy mordvin ének szerint a főisten egy almafa alatt hívja össze lakomára az isteneket - ez is emlékeztet a bibliai elbeszélésre: "És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala." (Ter. 3,8.) C) Lúz René Guénon A világkirályban külön fejezetet szentel Lúz-nak, a "halhatatlanság hazájának". Szerinte "a számos különböző jelentése miatt figyelmesebb tanulmányozást is megérdemlő lúz szó ... mandulát, kibővítve mandulafát, illetve valaminek a magvát, velejét jelenti. A mag, mivel a legbelsőbb, legrejtettebb, valamint egy teljesen körbezárt részt jelent, a sérthetetlenség képzetét idézi fel. De ez a neve egy sajátos, elpusztíthatatlan testnek is, amit szimbolikusan egy rendkívül kemény csont jelenít meg, s amellyel a test halála után feltámadásáig kapcsolatban marad. Ahogy a mag magába foglalja a csírát s ahogyan a csont tartalmazza a velőt, úgy foglalja magába lúz az individuális létből való kigyógyuláshoz szükséges elemeket." (9) A lúz név mása a magyarban nincs ugyan meg, de a manysiban és a finnben megtalálható: a manysi lu-, a finn luu jelentése ugyanis: csont. (A manysi lus = rét.) A héber lúz szó a mandulafán kívül mogyorófát is jelent. (10) (Egyébként egy hettita város neve is ez volt.) Jankovics Marcell írja: "Graves ... a mandulát a fanaptárban a bölcsesség mogyorójának (diójának) felelteti meg, aminek a szerdai napot patronáló Merkur volt a gazdája." (11) Egyébként a mandula név is a magyar népnév egyik ókori alakjára, a mandára emlékeztet (= médek), és az ókori Núbiában volt egy Mandulisz nevű Napisten! (12) A mandula ógörög amügdalosz nevében is felismerhető a magyar mag szó. Érdekes, hogy a mogyoró szavunk, mely szinte teljesen egyezik a magyar népnévvel, régebben monyoró alakban is élt. (Ez alátámaszthatja a manysi- magyar és Manasse- Makhir párhuzamot.) A mony a tojás ősi magyar neve volt (v ö.: finn mura = tojás és az egyiptomi Ámon istent az őstojással azonosították!), tehát a tojás is magszimbólum volt eredetileg. Mivel Áron vesszeje mandula volt, ezért lett a hétágú gyertyatartó (menóra) is egy stilizált virágzó mandulafa. (Móz.II, 25,33.) A menóra lángjai Isten szemeit jelképezik, és a mandulafa termése is szem alakú. Jankovics Marcell írja, hogy minden (izraeli) törzsnek saját szent fája, "fatoteme" volt. L3 A Lúz nevezetű helyen először Ábrám állított oltárt (Ter. 12,8), majd Jákób ott látta meg álmában a létrát, melyen az angyalok jártak fel és le, és elnevezte a helyet Bét-élnek (= Isten háza). Később a Júdától függetlenné vált északi királyság, Izrael legfőbb szent helye lett, ahol Jeroboám felállította az egyik aranyborjú szobrot.(1 Kir. 12,32.) Bétélben négyszarvú oltár állott, ezért írta fenyegetőzve Ámósz próféta: "...megbüntetem Bétélt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai és a földre hullanak." (Ám.3,14.) Lúz-Bétélt tehát ősidők óta az Ég kapujának tekintették. Jákob fejét egy kőre hajtva aludt, mikor a látomása volt; és ennek emlékére állította fel azt a követ azon a helyen (Lúzban) és olajjal szentelte fel. Mivel Jákob neve a magyar boka (török bokáj), bak és bika szavakkal van kapcsolatban, a Kaba (=köve, kova, Keve)-kő elnevezése is őhozzá fűződhet. Hiszen ő volt az első ismert kánaáni kőemlék-állító, és az a kő, amin álmát látta, a híres szegletkő, a föld köldökét is jelképező mennykő (kaba) lehetett, amire valószínűleg esküdtek is az őseink. Lúz-Bétél tehát az abszolút, a hiteles vallási központja volt Kánaánnak, majd Izrael Királyságnak. Ez is Izrael kiválasztottságát igazolja, amit Júda szeretett volna magának tulajdonítani és kisajátítani. Egyébként a Bírák korában még a frigyládát is Bétélben helyezték el, ami az "Isten házának" rendkívüli tekintélyére vall. JEGYZETEK 1 RÖHL, K. R.: Az amazonok lázadása. Bp., 1986., 54. o. 2 HAINCHELIN,C.: A vallás eredete. Bp., 1954., 124. o. 3 A magyarok őshona. Bp., 1910., 183. o. 4 SZIMONIDESZ L.: Iszlám és buddhizmus. Bp., é. n., 234. o. 5 Mitológiai enciklopédia. Bp., 1988., IL, 540. o. 6 A karácsony "elődei" . (Univerzum folyóirat) 7 Héber mítoszok. Szeged, é. n., 67. o. 8 Földisten lánykérőben. Bp., 1982. 9 A Világkirály. Bp., 1993., 55-56. o. 10 Hebrew Dictionary (Berlin, é. n.), 156. o. 11 A fa mitológiája. Debrecen, 1991., 83. o. 12 Mitológiai enciklopédia. Bp., 1988., L, 455. o. 13 JANKOVICS: I. m., 83. o. VI. A SZÉKELY KALAND A magyarnyelvű szkíták törzsei, akik székely (és palóc) nevüket és hagyományaikat mindmáig megőrizték, a Kr. e. VII. században foglalták el a Kárpát-medence és Erdély jelentős részét. De honnan származtak, hol lehetett az őshazájuk? Már Mészáros Gyula 1938-ban megjelent kitűnő, alapos tanulmányában (Kelet-Európa néptörténete II. Chattiak és skythák) bizonyította, hogy a szkíták Kis-Ázsiából (Anatóliából) erednek. Mivel az összes ókori, a magyar törzsekkel és legközelebbi rokonaikkal azonosítható nép Kis-Ázsiában és az úgynevezett Termékeny Félhold területén élt még Kr. e. 1000 évvel is (szabírok, magyarok, kunok, amazonok, mordvinok, marik, manysik, komik stb.), így bizonyos, hogy a székelyek őshazája Kis-Ázsiában volt. Az úgynevezett "tengeri népek" között említik először a székelyeket az egyiptomi feliratok, "sekeles" néven. (A székely népnév tehát 3300 éve is ugyanúgy hangzott, mint ma - de ugyanez igaz a magyar, a kun (komán], a jász stb. népnevekre is.) Magnus Magnusson írja: "Az ókori Anatólia mai szakértői...így például James Mellaart is, általában úgy látják, hogy valamennyi tengeri népet a hajdan Törökország déli részén és a közelében levő szigeteken élő népekkel kell azonosítani; ezek a Földközi-tenger keleti részét jól ismerő hajósok voltak, akiket az i. e. 13. század vége felé pusztító éhínségek mozdítottak meg. Mellaart a peleszeteket, a sekeles és tjakar népekkel együtt, az egykor a pamphüliai térségben élő lukka (lükiai) néppel azonosítja." (1) Pelesz(et) volt a filiszteusok eredeti neve (róluk kapta a nevét Palesztina); és e név feltűnően hasonlít a pelazgra (Görögország hellének előtti őslakói voltak) és a palócra. A székelyek a palócokkal együtt foglaltak hont a Kr. e. VII. században a Kárpátok között: a két népet nagyon sok rokon vonás köti össze. A palócok a Palos nevű szkíta őstől nyerték a nevüket. Fáy Elek említi, hogy a szikulok főistenei a Palici nevű ikertestvér-istenségek voltak, akiket két róluk Palici-nek elnevezett gyógyerejű tóban is tiszteltek. "...Ezen palici, palica, fálesz, faliszk nevek szolgáltatják a legerősebb bizonyítékot arra, hogy a szikelekben szintén a palócok, pelazgok, filiszteusok rokonait és a mithikus Pálosz szkítha király utódait lássuk." - írta.(2) A filiszteusok (peles/et) a mi palócainkkal azonosak tehát, és közeli rokonai a székelyeknek. Robert Graves írja, hogy "a filiszteusok eredeti hazája Kaftor volt. Ez nem jelenti szükségképpen Kréta szigetét, (egyiptomi nyelven Keftiu), hanem inkább általában az egész minószi kultúra területét, beleértve Kis-Ázsia délnyugati részét." (3) A Kaftor név nemcsak Krétát jelentette, hanem a kis-Ázsiai Kappadókiát is. (4) (E két név első három mássalhangzója: K-F-T és K-P-D megfelel egymásnak.) Valószínű, hogy a peles(et)-palócok Kappadókiából vándoroltak ki, ugyanis a székely őshaza is Kisázsia belsejében, Kappadókia szomszédságában sejthető. Ugyanis már Fáy Elek felhívta a figyelmet arra, hogy "a sakalasa név... meglepően azonosan hangzik a szolimek országa, a későbbi Pizidia Szagalaszusz városának és mezejének a nevével, melyet Líviusz is megemlít.(Lib 38.)" (5) Az Egyiptom elleni peleset (palóc)-sekeles (székely) támadás kudarcba fulladt; az egyiptomiak győztek. Ellenfeleiket azonban nem semmisítették meg teljesen. III. Ramszesz fáraó azt mondja egyik feliratában: "Foglyul ejtették őket egyszerre, s zsákmányként Egyiptomba vitték; (olyan sokat), mint a partok homokja. Táborokba telepítettem őket... Ifjaik sokan voltak, százezrével. Elláttam őket a kincstárakból és a csűrökből ruhákkal, gabonával minden évben." (6) A filiszteusokat (pelecet-palócokat) a tjakarokkal és bizonyára a sekeles-székelyekkel együtt III. Ramszesz "az egyiptomi erődítések legénységéül használta fel, különösen a Palesztina tengerparti síkságán futó Via Maris mentén. Így ... az i. e. 12. század elején a filiszteusokat a Negev-sivatagtól Joppáig (a mai Tel-Aviv) a palesztinai partokon sorakozó városokban letelepedve találjuk, tőlük északra pedig Dórban és más kikötőkben a tjakarok rendezkedtek be." A székely emlékezet megőrizte az egyiptomi-kánaáni Csabán (=Saba, Tchaba) kívül a Csigla-mező emlékét is, ami azonosítható azzal a Ciklag vagy Sildág nevezetű filiszteus várossal, amit Ákis adott a hozzámenekült Dávidnak. Ciklag (Síktag) helye még ismeretlen. Szintén székelynek sejthető Szekhem és Szereda is (az utóbbi név a Csíkszereda székely városnévben őrződött meg.) Szereda a Júdától elszakadt Izrael első királyának, Jeroboámnak a szülővárosa volt, Szekhemet pedig ő tette Izrael Királyság első fővárosává! A fehér magyar (szabir) fővárost is Székes-Fehérvárnak hívták. A székely székek szintén település helyeket jelentenek, akárcsak a zalai szegek (például Zalaegerszeg). A héberben a sechem szó hegyhátat is jelent. (8) A szék "a hatalom ősi szimbóluma, az államiság jelképe. Nyelvünkben ráadásul középpontot is jelent" (akárcsak a mag!), így a tojás szikje esetében. Jelöli a hatalom helyét különböző szóösszetételeinkben, helyneveinkben: például Székesfehérvár, Csíkszék, úriszék, törvényszék, ítélőszék." (9) A szekelesek vagy szikulusz-ok adták meg Szicília, végleges nevét. Thuküdidész szerint háromszáz évvel a görögök előtt foglalták el a szigetet. Várkonyi Nándor írta: "Minthogy az első hellén gyarmat, Naxosz alapítása i. e. 735-734-ben történt, a szikuluszok foglalása i. e. 1035-1000 közé esik." (10) Fáy Elek: "Szicilia sziget azon őslakói, akik a szigetet az ott előttük szikanoktól elhódították, s akikről a sziget nevét is nyerte: Sziket vagy Szikul neveket viselték. Ez a két népnévalak pedig azonos a mi székelyeink régebbi sziköl, valamint a latinosnak tartott szikul neveivel. Az kétségtelen, hogy Szicíliában már ősidőktől fogva folytak kán és feniciai gyarmatosítások s Bochardt ... a szikulok nevét a kánaáni Eszkol-völgyre vezette vissza, mely Mózes IV könyve 24. versében fordul elő, mint ahonnan az a lemetszett szőlőfürt való volt, amelyet a Kánaánba előre küldött kémek vittek Mózes elé. Bochardt szerint ugyanis a héber eszkol (szótőfürt) szíriai nyelven szegul vagy szegolnak hangzik." (11) Az Eskolvölgy Hebron közelében, attól északnyugatra van. Tehát a székely nép egy része az egyiptomi kaland és a kánaáni betelepülés után Itália egy részét is meghódította. Itália a nevét "a szikeloszok egyik királya, Italosz után kapta." (12) (Ez az Italosz név feltűnően hasonlít az Etele és az Itil nevekre.) Az sem lehet véletlen, hogy éppen a székelyeknél terjedt el az ún szombatos vallási felekezet. Ugyanis az ókori Kánaánban a székelyek sokkal erősebb zsidó hatás alá kerültek, mint a magyar és szabir törzsek. A szombatosok "az ótestamentumi könyvekre támaszkodtak, számos zsidó szokást, ünnepet, liturgikus cselekményt vezettek be közösségeik életébe. Gyülekezeteik elsősorban Udvarhelyszék és Marosszék székely lakossága között gyökeresedtek meg." (13) JEGYZETEK 1 Ásóval a Biblia nyomában. Bp., 1985., 110. o. 2 A magyarok őshona. Bp., 1910., 108. o. 3 Héber mítoszok. Szeged, é. n., 157. o. 4 Hebrew Dictionary. (Berlin, é. n.), 150. o. 5 FÁY: I. m., 105. o. 6 MAGNUS Magnusson: I. m., 111. o. 7 I. m., 111. o. 8 Hebrew Dictionary., 350. o. 9 Jelképtár. Bp., 1990., 201. o. 10 Sziriat oszlopai. Bp., 1972., 235. o. 11 I'' ÁY: I. m., 104. o. 12 Sziriat oszlopai., 235. o. 13 Néprajzi lexikon., 5.köt. Bp., 1982., 80. o. VII. ÓKORI MAGYAR NEVEK 1. FOLYÓK Kis-Ázsiában a hettita terület két legjelentősebb folyójának magyar neve volt az ókorban: az egyik a híres Halys (Halüsz), azaz Halas folyó, a másik pedig - az előbbi közelében - a Sarus (görögösen Saros), azaz Sáros folyó. Az Eufrátesz mellékfolyójának, az észak-mezopotámiai Habúrnak is magyar a neve (Hab). Ezek az ősi folyónevek világosan mutatják, milyen nyelven beszéltek Kis-Ázsia és Észak-Mezopotámia első lakói, akik az emberi műveltség megalapozói voltak. Ugyanis "minél nagyobb egy folyó, annál messzebb időre nyúlik vissza nevének eredete" (Marjalaki Kiss Lajos). 2. VÁROSOK A legtöbb magyar vonatkozású ókori helységnév Szíria- Ugarit- Fönícia és Kánaán területén található. (A településnevek között itt a kánaániakat nem sorolom fel, a nevek magyar megfelelőit pedig zárójelben közlöm.) Ugarit (a szántóföldek istene volt Ugar, vö. a magyar ugarral és a magyarok ugor nevével); Arad (Arad); Árpád (Árpád); Emesa (Emese); Halman (Kálmán); Kalnó (Kálnó); Szin (Szin); Arka (Árka); Paripa (Paripás); Cór v Tirusz (Csór); Damaszkusz (a XVI. századi Székely István Damaseknek nevezte a magyarok régi istenét); Szimira v Szumura, Szamuri (Szemere, Szomor); Halab v Aleppo (Halág); Ursu (Örs); Hadad (Hadad); Berit (Beret). A Baál-Biqá név kapcsán is felmerül a gyanú, hogy magyar eredetű, hiszen Baál jelképe a bika volt. Véletlen egybeesésekről természetesen szó sem lehet ilyen nagyszámú, és egy területen koncentrálódó magyar kapcsolatú nevek esetében. 3. ÓKORI ISTENNEVEK MAGYAR ÉS FINNUGOR VONATKOZÁSAI Van egy sor óegyiptomi, sziro-föníciai és sumér v. mezopotámiai istennév, amely közszóként a magyarban és a finnugornak nevezett rokonnyelveinkben is fennmaradt. Így Bél babiloni isten neve a magyar Bélmegyer, Bélapátfalva községnevekben, Adón (Adonisz) neve a magyar Adony településnevekben, az ugariti Mót iszapisten emléke a magyar mot-sár (mocsár), finn muta = iszap szavakban, a Melek (Moloch) istennév a magyar meleg, chanti [osztják] melek = meleg szavakban maradt meg. Istanu a hettita mitologia Napistene (a hatti Estannal azonos). Tarunak nevezték a hettita viharistent, nyilvánvaló a kapcsolata a manysi Tarem (=ég, időjárás), az észt Taara, a finn-karél huri (=az ég, a mennydörgés istene) istennevekkel. Simegi, a hurri Napisten neve a mi szem és égi szavaink összetételének mutatkozik = égi szem. A hatti Talipinu tavaszi termékenység-isten, a meleget adó tűz adója, akinek a neve kapcsolatos lehet a finn tuli puna (=tűzpiros) szóval. Pirua Hegur hettita isten nevében a Hegunt magaslatként értelmezik, tehát megfelel a magyar hegyoromnak. Mén kisázsiai Hold-isten volt, neve szintén magyar eredetű (v ö. még a telihold szamojéd menni nevével). A Hermész istennév a magyar hármas szóból vezethető le, amit megerősít Hermész Triszmegisztosz jelzője (=háromszor magasztos). A sumér Dumuzi (akkad Tammuz), a tavasz istenének neve a mi tavasz szavunkban maradt meg (v ö. udmurt tuwis = tavasz). Ráadásul Dumuzi anyja Turtur, másik nevén Szirtur istennő a sumér mitológiában: és a Tátra ómagyar neve Turtur volt, a szirt és ur (orom) szavainkat nem kell magyaráznom. De óegyiptomi isten- és lélek-nevek is megmaradtak a nyelvünkben. Így az ich démon- és lélek név a magyar ízben és észben őrződött meg, a ba pedig a magyar bőben (mindkettő hatalmat jelentett eredetileg). Amon istent az ős-tojással is azonosították: és a régi magyar mony = tojás (v ö. finn muna = tojás.) Seth a sötétség démona volt Egyiptomban, Ozirisz gyilkosa, aki szétdarabolta a jóságos Istent. Neve fennmaradt a magyar setét, a finn sysi = szén, a manysi sat-em = sötét, a komi söd = fekete, mordvin sod = korom szavakban. Ptah az ősvíz ura volt Egyiptomban (vö. magyar patak, pocsolya, víz, vese, pisi, fűz (fa), fazék [Ptah v inkább Path volt a teremtő Fazekas!] stb.). Thot a tudás, az írás istene az egyiptomi mitológiában (lásd a magyar tud, komi töd = tud, udmurt tod = tudás, szamojéd tumta = tud stb.). Tum a legősibb istenek egyike volt Egyiptomban, az ő megtestesítőjének az ős-dombot tekintették: lásd magyar domb, töm, manysi tump = sziget. Az esti, lenyugvó Napot Atum-nak is nevezték, e névvel lehet kapcsolatos a finn tumora = sötét, barna, mély jelentésű szó.) Már e rövid, vázlatos felsorolás is elegendő, hogy lássuk: a magyaroknak és rokonnépeiknek meghatározó szerepük volt az ókori nagy műveltségek kialakulásában, Kis-Ázsiától Suméron át Egyiptomig. ... {A teljes mű a letöltésben .doc formátumban olvasható}

>> A témakör írásainak listája << Vissza a témakörök főoldalára

Oldal létrehozási idő: 0.2447 másodperc.