Kirpal Singh - A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai
|
|
|
|
|
|
{Letöltés .doc formátumban} Mindenki keresi a békét és a nyugalmat, amelyek azonban mégis elérhetetlen, megfoghatatlan illúziók maradnak számunkra. Erőfeszítéseink semmire sem vezetnek, nem hoznak eredményt. Vajon miért van ez? - tesszük fel a kérdést minduntalan, anélkül hogy észrevennénk: nem a megfelelő oldalról közelítünk az áhított nyugalom eléréséhez. Az ember két síkon, a külsőn és a belsőn él. Először kívül kell elrendeznünk ügyeinket ahhoz, hogy a bensőnkben béke teremtődjön, mert enélkül nem tudunk befelé lépni. Három tényező játszik e folyamatban nagyon fontos szerepet, a -megfelelő foglalkozás -helyes életvitel -helyes étrend Az emberi élet legnagyobb célja az, hogy megismerjük énünket (self), és megismerjük Istent. Minden más foglalatosság puszta időpazarlás. Ép testben ép lélek - tartja a jól ismert mondás. Nos, valójában ezt kell először megvalósítanunk. Testünket és tudatunkat egyaránt egészséges állapotban kell tartanunk ahhoz, hogy szolgáljanak bennünket a szellemi előrehaladásban. Az egészséges test és lélek fenntartásához szükségünk van ételre, mert ennek hiányában a testet és a lelket nem tudjuk együtt tartani. Első és legfontosabb gondunk tehát maga az étel, amely fenntartja a testet és a tudatot. Ezzel összefüggésben pedig a -megfelelő módon szerzett keresetből előteremtett -megfelelő étel -megfelelő módon történő magunkhoz vétele a legfontosabb segítő tényezők. Mindennapi kenyerünket éppen ezért homlokunk verejtékével kell előteremtenünk, nem függhetünk mások keresetétől. Becsületes és hasznos elfoglaltságból - legyen az szellemi vagy fizikai - kell megélnünk, amely mentes minden ravaszságtól, álszentségtől, rosszakarattól és gyűlölettől, mert a karma törvénye kérlelhetetlenül működik. Minden cselekedet következményektől terhes, és így végtelen sorozatban, végeérhetetlen folytonosságban zajlik a cselekedetek és visszahatásuk áradata. Ezért olyan fontos a becsületes megélhetés, jövedelmezzen bármilyen keveset. Becsületes foglalkozásból nem válhatunk gazdaggá. A gazdagok a szegények és elnyomottak, a nehéz, szolgai munkát végzők sóhajaiból gyarapodnak, és saját embertársaik vérét szívják. Épp ezért nem szabad drága és ízletesnek tűnő ételek iránt áhítoznunk, mert ezek maguk is a sanyargatás, az élősködés keservét hordozzák magukban, és az alacsony sorúak kimondhatatlan fájdalmával szennyezettek. Ha fogyasztunk ezekből az ételekből, ugyanolyan szerencsétlenekké válunk hosszú távon, mint azok, akik elkészítették a táplálékot. Mindannyiunkat a pokol láthatatlan tüze emészt, te mégsem ismered fel ezt. Amint tudjátok, az étel van az emberért, nem pedig az ember az ételért. Táplálékunkat, mint az életben minden mást, a legmegfelelőbb módon kell felhasználnunk. Az, aki ínyencségek rabja, nem tud semmilyen hasznos dolgot cselekedni. Az étvágy helyes szabályozásával azonban uralkodhatunk testünk teljes fizikai és mentális működésén. Az egyszerű étel sokkal táplálóbb és teljesebb értékű, ily módon hasznosabb a szellemi előrehaladás szempontjából, mint az összes többi, ún. különleges, ínyenc étel, amelyet a modern szakácsművészet remekel. Az egyszerű étrend mindig kellemes közérzetet biztosít, és megteremti a tudat komolyságát. Segítségével megélhetésünkhöz mérten - legyen az korlátozott akár - élhetünk, anélkül hogy mások felé nyújtanánk könyörgőn a kezünket. Amikor a hosszú közszolgálat után elértem a nyugdíjkorhatárt, és a főnököm jóindulatúan megkérdezte tőlem, nem akarok-e még tovább dolgozni, udvariasan elhárítottam ajánlatát, és azt válaszoltam, nem kívánom, hogy meghosszabbítsák a munka-lehetőségemet, mert már utánaszámoltam, hogyan tudok megélni a kisebb összegű nyugdíjból. Háromfajta étel létezik, ezek a következők 1. Szatvikus vagy tiszta ételek: tej, vaj, sajt, rizs, lencse, hüvelyesek, gabonamagvak, zöldségfélék, gyümölcsök és csonthéjas magvak. 2. Radzsasz típusú vagy tevékennyé tevő ételek: bors, fűszerek, ízesítők, savanyú és keserű ízű ételek. 3. Tamasz típusú vagy legyengítő ételek: állott étel, tojás, hús, hal, szárnyasok, bor stb. Ezek közül mindig a tiszta vagy szatvikus ételeket részesítsük előnyben, mert e táplálékok nagyon sok jóval látnak el bennünket. Azonban csak annyit vegyünk magunkhoz a szatvikus ételekből is, amennyi feltétlenül szükséges, tehát ne együnk a teljes jóllakottság érzetéig. Ha ízletes ételeket fogyasztunk, kísértésbe esünk, hogy többet együnk, mint amennyi valójában elegendő, a többlet étel viszont kárt okoz ahelyett, hogy erősítené egészségünket, és energiát adna. A kellően meg nem emésztett vagy feldolgozatlan táplálék az emésztőrendszerben alhasi panaszokat, fájdalmat, bizonyos esetekben még halálos betegséget, kolerát is okozhat. ,,Ne terheld meg gyomrod motorját", különben könnyen megundorodhatsz az evéstől. Az is árthat, ha a jó ételekből a túlzott jóllakásig fogyasztunk. A mértékletes táplálkozás segíti az éltető energiák növekedését az emberben. A Puránákban (ősi hindu szentirat) olvashatunk egy allegorikus történetet az Élelemistenről, aki panasszal fordult Vishnuhoz, az univerzum fenntartójához azért, mert az emberek nagymértékben kihasználják, és visszaélnek jótéteményeivel. Vishnu tréfásan így válaszolt az Élelemistennek: ,,Azokat, akik túl sokat esznek belőled, egyetlen lehetséges jóvátételként neked kell felfalnod." A friss levegő a helyes táplálkozás leglényegesebb alkotóeleme. Vegyünk mély lélegzetet, tartsuk vissza kis ideig, majd lélegezzünk ki teljesen, így a test minden tisztátalansága eltávozik. Fogyasszunk sok gyümölcslét és tiszta vizet, hogy az egész emésztőrendszert alaposan átmossuk és megtisztítsuk. Kerüljük el a különféle fűszeres, üdítő és szeszes italokat, valamint a mámorító szereket, mert ezek a tudatot és az intellektust betegessé teszik. A rendszeresen fogyasztott, mindennapi legfontosabb élelmünk a gyümölcsök és a gabonafélék legyenek. Korábban már említettem, hogy megélhetésünket saját magunknak kell előteremteni minden tekintetben tisztességes, törvényes és becsületes eszközökkel. Hangsúlyozom ismét: a gazdasszony erkölcsi kötelessége (ill. annak, aki az étellel foglalatoskodik), hogy a szatvikus étel készítése közben szíve elteljen az Úr édes emlékezetével. Miközben a tudat a Szeretettbe merül, és a kezek dolgosan iparkodnak, az ily módon elkészített táplálék mennyei mannává változik, és áldásban részesíti azokat, akik fogyasztanak belőle. A nagy Mester, Hazur Baba Sawan Singh Ji Maharaj gyakran említette egy indiai parasztember példáját ezzel kapcsolatban, aki, míg az eke szarvát fogta, és keményen dolgozott, lelket elbűvölő dicsérő énekeket dalolt választottjáról. Hasonló lelkülettel cselekedjünk mi is feladataink végzésekor. 1921-ben, amikor a katonaságnál a 36-os szikh egységben gazdasági tiszt voltam, egy tisztiszolgát rendeltek mellém, akinek az volt a feladata, hogy főzzön nekem. Azt mondtam neki, nem foglalkozom azzal, mi történt vele a múltban, ha Isten szent neveivel ajkán készíti el az ételt, és közben nem enged be senkit a konyhába, hogy a tudatát üres fecsegéssel foglalja le. A szakács megígérte, minden rendben lesz, és eszerint jár el, de a negyedik napon, amikor meditálni akartam, úgy éreztem, a tudatom nem engedelmeskedik. Éjjel volt már, de előhívtam a szakácsot, és megkérdeztem tőle, volt-e valaki a konyhában aznap, miközben az ételt készítette. Először azt felelte, nem, végül azonban bevallotta, hogy odajött hozzá valaki, beszédbe elegyedtek egymással, és így Isten édes emlékezetéről elterelődött a figyelme. Figyelmeztettem, ne tegyen ilyet többet, s ezek után mindig szigorúan betartotta parancsaimat. A legjobb módszer tehát, amellyel megmérhetjük a szellemi előrehaladás mértékét, és a magunkhoz vett étel tisztaságát mind a beszerzés, mind az elkészítés tekintetében, ha megfigyeljük, milyen mértékben tudunk a szellemi gyakorlatok alatt összpontosítani. Sheikh Sa'adi, a perzsiai Shiraz nagy misztikus költője, mindig arra intett, hogy a gyomrot a táplálék bevitelével kapcsolatosan négy részre kell osztani: Két részt kis mennyiségű egyszerű étel töltsön, Egyet friss és tiszta víz, miközben egyet tarts fenn Isten Fényének. Olvastunk egyszer egy történetet Hazrat Mohamed, a muzulmán próféta életéből. Egy napon Hazratot felkereste egy orvos, és felajánlotta neki szolgálatait, mert úgy vélte, bizonyosan szükség lesz rá, ha valaki megbetegszik vagy balesetet szenved az Umatban, a próféta követőinek közösségében. Hat hónapig volt az orvos Mohamed prófétánál, de tétlenül töltötte idejét, mert a próféta tanítványai közül senki sem betegedett meg. Ekkor az orvos ismét a próféta elé állt, és engedélyt kért tőle, hogy eltávozhasson, hiszen senkinek sincs rá szüksége. Hazrat Mohamed kedvesen elmosolyodott, elbúcsúzott az orvostól, és így szólt: ,,Addig, míg a hívek az utasítások szerint cselekednek, még a lehetősége sincs meg annak, hogy valamelyikük megbetegedjen. Mindannyian egy gyógymóddal élnek: Ha éhes vagy, egyél mindig kicsit kevesebbet, mint tehetnéd, vagy szeretnél, Életed éld tisztán, becsületes kenyéren." Baba Jaimal Singh Ji, korának nagy Mestere, annak idején mindössze kenyeret vagy csapatit vásárolt, kendőbe kötötte, és felfüggesztette egy fa ágára. Egész nap meditált, és amikor kijött a Samadhiból, magához vette a kenyeret, vízbe mártotta, elfogyasztotta, majd újra meditálni kezdett. A teljes őrlésű gabonából készült kenyér önmagában tökéletes étel. Létfontosságú elemeitől fosztjuk meg a gabonát, ha lehántjuk a szemeket, és a fennmaradt részt villamos árammal működő malmokban fehér lisztté őröljük. A hántolatlan gabonaszemben eredetileg benne lévő foszfor és olaj tönkremegy, és az eljárás során nyert fehér lisztből gyúrunk ehetetlen masszát, ami valójában nem jó semmire. Jómagam gyakran láthattam Hazur Baba Sawan Singhet, amint mindig nagyon egyszerű, néhány teljes értékű elemet tartalmazó, igen kis mennyiségű ételt vett magához. Minden Szent mértékletesen, szerényen étkezett. Így tett Shamaz Tabriz, a muzulmán hívő lélek és Swami Shiv Dayal Singh Ji is. Mindketten a következő elv szerint éltek: 1 2 >> Következő |
|
|
>> A témakör írásainak listája << Vissza a témakörök főoldalára |
|