A tibeti láma népének a magyarokkal (a hunok révén) való rokonságáról
|
|
|
|
|
|
{Letöltés .doc formátumban} Tisztelt Szerkesztő! Az utóbbi napok eseményei késztettek arra, hogy felhívjam Önök és olvasóik figyelmét Cey-Bert Róbert Gyula : A sólyomember visszatér című könyvére /Püski, 2006/. Ebben szó esik egy tibeti lámával folytatott beszélgetésről. A szerző szabadságharcos, többek között 56-os, de harcolt Afganisztánban, Burmában és a pekingi egyetemistákat is lelkesítette 1989-ben a Tienamnem téren. Az alábbi szemelvények a fenti könyv részletei. A reggeli után Tsering láma elmondta, hogy nagy tisztelője Kőrösi Csoma Sándornak, akit a tibetológia, a tibeti vallás és kultúra nemzetközi kutatásai megalapítójának tartott. A Ganden kolostorban sokat foglalkozott a tibeti nép eredetének és korai történelmének a kutatásával, különösen a Yarlung dinasztia 5. és 9. század közötti időszaka érdekelte. Amikor megtudta, hogy Kőrösi Csoma Sándor valójában a magyar nép eredetét szerette volna kutatni a tibeti kolostorok könyvtárában, Kőrösi Csoma Sándor iránti tiszteletből őt is kezdte érdekelni a magyarok eredetének a problémája, és több kolostorban is utánanézett, hogy könyvtáraikban találhatók-e a magyarokkal kapcsolatos írások. -Az első nagy probléma, amit meg kellett oldani, hogy mi volt a magyarok régi nép neve, mert azt feltételeztem, hogy az 5. és a 8. század között nem a magyar nép névvel jelölték a magyarok őseit - magyarázta Tsering láma. Ótörökül a gar, gor, gur nép név végződések a nép szót jelentették, tehát az olyan nevekben, mint az ujgur, a bulgár, kongur, kasgar, benne van a népet jelentő szó. A magyar nép név gyar végződése szintén a nép szót jelöli. Nagy csalódásomra a magyar nép nevet egyetlen írásban sem találtam meg. Már kezdtem elkeseredni. Amikor a kínaiak 1950-ben elfoglalták Tibetet, a Ganden kolostorba kerültem, és mivel történelemkutatással foglalkoztam, Ganden Tirpa, a kolostor főlámája megbízott a könyvtár legrégibb iratainak a rendbetételével és nyilvántartásával. Nagy örömömre a legrégibb selyemtekercsekre írt feljegyzések között a 6. és 7. századból találtam olyan szövegeket, amelyek leírják a tibetiek hadjáratait Közép-Ázsiában, a Góbi sivatagon túli területeken, a mai Kelet-Turkesztánban , a Tarim medencében. A feljegyzések több környékbeli népet megemlítettek, a türköket, az ujgurokat, a tasgurokat , a kongárokat, a kasgárokat és a hungárokat. A feljegyzések szerint a hungárok a hunok fejedelmi törzsének a leszármazottai, és ők "gungároknak"; a "Nap fiainak" nevezik magukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár nép név jelentése nap törzs. Feltételezhető, hogy maga a hun nép név a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár nép nevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték. Tovább kutatva a 7. századbeli feljegyzések között olyan szövegeket is találtam, amelyek nemcsak a hungár nép nevet, de a hungárok szokásait, áldozati szertartásait és a szent madarukat is megemlítik. - Melyik volt a szent madaruk, és mit írnak róla? - kérdeztem felvillanyozva. - A szöveg nagyon nehéz volt, mert ótibetiül írták, és sok helyen már nem is volt olvasható. A szent madárról a szöveg csak annyit említ meg, hogy a hungárok vadásztak is vele, tehát valószínűleg a sólyom vagy a sas lehetett. A kérdés csak az volt, hogy a tekercsek hungár nép neve a magyarokat jelölte-e? Tudtam, hogy Európában a magyarokat ezer év óta már hungároknak és az országukat Hungáriának nevezték. Kapcsolatban lehet-e a 6-7. századi tibeti feljegyzések hungár nép neve az európaiak által használt hungár elnevezéssel? Ez a fő kérdés. Személyesen meg vagyok győződve, hogy a kapcsolat világos: a tibeti tekercsek hungár nép neve a magyarok egy részét jelölte, akik p ár századdal később nyugatabbra költöztek. Sajnos örömöm rövid életű volt, mert ebben az időben történt a tibeti történelem legnagyobb tragédiája: 1966-ban a kínai kulturális forradalom kezdetén a kínai vörösgárdisták tüzérséggel lerombolták kolostorunkat, és a felbecsülhetetlen értékű 6. és 7. századbeli feljegyzések elpusztultak a tűzvészben. Nagyon sok selyemtekercset még nem is volt időm áttanulmányozni. - Döbbenetes, amit mondasz, tehát a kínai kulturális forradalom pusztításai a tekercsek megsemmisítésével közvetve még minket, magyarokat is érintettek. Micsoda kincsek lehettek volna ezek a tekercsek a történelemkutatásunk számára - mondtam keserűen. - A kínai kulturális forradalom idején a kínai vörös sárkány a tibeti nép létét és fennmaradását veszélyeztette a vörösgárdisták bőrébe bújt gonosz démon seregeivel. Lhászában a Jokhang kolostort, a legszebb és legrégibb kolostorunk nagy részét disznóólakká alakították át, ahol disznókat neveltek a vörösgárdisták élelmezésére. A kolostor megmaradt részében - amelyet "5-ös számú vörös szállodának" neveztek el - pedig maguk a vörösgárdisták laktak. Jól megfértek a disznókkal. Hosszú ideig fogva tartottak, és a hírhedt thamzing módszerrel kínoztak, (thanzing: "küzdő gyakorlatot" jelent) azzal a céllal, hogy tagadjam meg a buddhizmust és ismerjem el, hogy az áruló dalai lámával összeesküvést szerveztem a kínai nép ellen. Nem értek el vele semmit, és végül megunhatták a thamzing gyakorlatok folytatását velem, egyszerűen kidobtak a harmadik emeletről az ablakon. A könyörületes Buddha azonban velem volt, megsegített, mert még a földön céljai voltak velem. A lábam és az egyik kezem több helyen eltörött, de életben maradtam. A közelben lakó jóságos emberek az éjszaka folyamán elvittek a házukba, elrejtettek és ápoltak. Hosszú csend következett, a szomorú és fájó visszaemlékezés csendje. Egy idő múlva Tsering láma a gyertya lángjára koncentrálva ismét beszélni kezdett: - Tibet közel 6000 kolostorából a megvadult vörösgárdisták több mint ötezret leromboltak és felgyújtottak. Ez az emberiség, az emberi kultúra ellen elkövetett iszonyú bűntény. A tibeti né p történelmi emlékezete és ősi gyökereinek szellemi értékeit akarták lerombolni. Ez a kínaiak célja a tibetiekkel! Ne veszítsük el azonban a reményt se a tibeti, se a magyar történelem még fellelhető emlékeivel kapcsolatban. A kevés épen maradt kolostorban feltételezhető, hogy talán maradtak még régi, 6. és 7. századbeli feljegyzések, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Ganden kolostorban találtam. Érdemes lenne felkutatni őket. Ezt közölni akartam egy magyarral, mielőtt meghalok. Akinek tudom, hogy ezzel nagy feladatot adok. Tseing láma továbbra is a gyertyalángra koncentrált erősen, mintha a gyertyafényben figyelt volna valamit, és szinte magának mondva, halkan folytatta: - Kőrösi Csoma Sándor álma valósulna meg, ha a magyarok ezt a kutatást megindítanák. Nem egyszerű feladat, meg kell tanulni tibetiül, és így is több embernek többévi munkájába kerülne, vállalva azt a kockázatot, hogy előfordulhat, hogy nem találnak semmit. Talán vannak még fiatal kutatók Magyarországon, akik Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követve érdeklődnek nép ük ősi történelme iránt-nézett rám kérdően Tsering láma. -Rendkívül érdekes és izgalmas, amit a hungár-gungárokról mondtál. Úgy érzem, hogy Isten vezetett, amikor megtaláltad ezeket a régi feljegyzéseket. Magyarországon azonban úgy tudják, természetesen nem ismerve a tibeti forrásokat, hogy a hungár nép név a török onogur kifejezést takarja, amely tíz törzset jelent-válaszoltam töprengve. - Az onogur törzs valóban tíz törzset, pontosabban tíz népet jelentett törökül, a hungár pedig a hun népet, vagy gungár formában való írása a nap népet jelentette. Egy kisgyermek is észreveheti, hogy a magyarok hungár nép neve tökéletesen megegyezik a tibeti írások hungár alakjával, és a gungár hangváltozata is sokkal közelebb van hozzá, mint az onogur nép név. A két-három napra tervezett kolostori tartózkodásom végül hetekig eltartott, mert Tsering lámával való izgalmas beszélgetéseim szinte a kolostorhoz szögeztek. A láma szintén a tanítómesteremmé vált. … - Ha jól értettem, az ősi bőn vallás a hegyet kilencemeletes szentélynek tekinti. Honnan származik a kilenc emelet jelképes számának a meghatározása?- kérdeztem kíváncsian. - A hegy kilencemeletes szimbóluma az ősi hun táltoshitű vallás Világfájának kilencágas szintjeinek jelképes világához kapcsolódik. - Hogyan kerültek a szent heggyel kapcsolatba a hunok? - néztem kérdően Tsering lámára. - Egyszerűen azért, mert az őstörténetünk a hunokkal kezdődik. - Meddig tudtok visszamenni az őstörténetetekben? - Az őstörténetünkről nagy vita van a kutatók között. Magam is sokat kutattam népünk eredetét, én az akadémikus világban egy középutat képviselek. Megtanultam ókínaiul, ótörökül, mongolul, szanszkritul, perzsául, és áttanulmányoztam a legrégibb forrásokat. Őstörténetünkben az európai időszámítás előtti századok meghatározók voltak. Ebben az időben északon, a mai Mongólia területén élte az őseink és a kínai források által említett "hsziongnuk", vagyis a hunok keleti ágához tartoztunk. - Ez azt jelenti, hogy az őseitek a hunok voltak? - Ez természetesen azt jelentheti, de tudnod kell, hogy a Hun birodalom ebben az időben több különböző népet fogott össze. Lovaskultúrájuk és a táltoshitű vallásuk volt a legfontosabb összekötő kapocs közöttük. Különböző nyelveket és nyelvjárásokat beszéltek, de lassanként kialakult közöttük egy közös kommunikációs nyelv, amelyből kifejlődtek később a török és a mongol nyelvek. A hunok fajilag sem voltak egységesek. A keleti águk tiszta mongoloid volt, a nyugati águk pedig a mongoloid és a kaukazoid népek keveredéséből tevődött össze. A hunok keleti ágának a leszármazottai a mongolok, a mandzsuk és mi tibetiek, a nyugati ágának viszont a török népek és ti, magyarok vagytok a képviselői. … Tibeti letelepedésünket a kínai krónikák is megemlítették: "a hunok harcias Csiang törzse a nyugati égbenyúló hegyek körzetében telepedett le" - írta az egyik történészük. 392-401 o. |
|
|
>> Kategória cikkeinek listája << Vissza a cikkek főoldalára |
|