Gaudi-Nagy Tamás dr. - Törvények a kettősállampolgárság vonatkozásában
|
|
|
|
|
|
{Letöltés .doc formátumban} 1941. évi XX. törvénycikk a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről 1. § A magyar nemzet testvéri szeretettel öleli magához és veszi újból oltalmába a közel huszonhárom évi megpróbáltatás alatt a haza iránti hűségben megerősödött délvidéki fiait és hálás elismerését fejezi ki a magyar királyi honvédségnek önfeláldozó, lelkes kötelességteljesítéséért. A törvényhozás jóváhagyóan tudomásul veszi azokat az intézkedéseket, amelyeket a m. kir. kormány a visszafoglalt délvidéki területek birtokbavétele végett tett. A birtokbavett területeket a törvényhozás a magyar állam területéhez visszacsatolja. 4. § A visszacsatolt délvidéki területek lakosai közül azok, akik az 1921. évi július hó 26. napján az akkor érvényes magyar jogszabályok értelmében kétségtelenül magyar állampolgárok voltak és az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés következtében váltak a Szerb-Horvát-Szlovén királyság állampolgáraivá, az 1941. évi április hó 11. napján kezdődő jogi hatállyal magyar állampolgárságukat hatósági intézkedés nélkül visszaszerzik, ha az 1931. évi június hó 1. napja, és az 1941. évi június hó 1. napja közötti idő alatt állandóan a visszacsatolt délvidéki területen laktak. Az előbbi bekezdés értelmében visszaszerzett magyar állampolgárság kiterjed a magyar állampolgárrá lett férfi feleségére és mindazokra a gyermekeire, akik életüknek huszonnegyedik évét még nem töltötték be. A házasságon kívül született gyermek, ha életének huszonnegyedik évét még nem töltötte be, anyjának állampolgárságát követi. Az 1921. évi július hó 26. napja után jugoszláv állampolgárként született, teljesen árva vagy atyátlan árva az 1941. évi április hó 11. napján kezdődő jogi hatállyal a magyar állampolgárságot hatósági intézkedés nélkül megszerzi, ha az 1921. évi július hó 26. napján atyja - s ha atyja később született, nagyatyja - az akkor érvényes magyar jogszabályok értelmében magyar állampolgár volt és az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés következtében vált a Szerb-Horvát-Szlovén királyság állampolgárává. A házasságon kívül született gyermek anyjának, illetőleg nagyszülőjének állampolgárságát követi. Az előbbi bekezdés értelmében megszerzett magyar állampolgárság kiterjed a magyar állampolgárrá vált férfi feleségére és gyermekére, illetőleg a magyar állampolgárrá vált nőnek házasságon kívül született gyermekére. Az előző bekezdések rendelkezései nem terjednek ki arra, aki, illetőleg akinek felmenője külföldi állampolgárságot az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés 64. Cikke értelmében gyakorolt opció alapján szerezte meg. (64. Cikk. Azok a személyek, akiknek a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó valamely területen van illetőségük és ott a lakosság többségétől fajra és nyelvre nézve különböznek, a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapi időtartamon belül Ausztria, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam vagy a Cseh-Szlovák Állam javára optálhatnak, aszerint, amint a lakosság többsége ott ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők. A 63. Cikknek az opciójog gyakorlására vonatkozó rendelkezései a jelen cikkben megállapított jog gyakorlására is alkalmazást nyernek.) A jelen § alapján visszaszerzett, illetőleg megszerzett magyar állampolgárságtól a belügyminiszter a jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt az 1941. évi április hó 11. napjáig visszanyúló hatállyal megfoszthatja azt, aki az elszakítottság ideje alatt ellenséges magatartásával a magyar nemzet érdekei ellen súlyosan vétett. 1948. évi IV. törvény a Budapesten, az 1947. évi december hó 8. napján aláírt magyar-jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezéséről (A megerősítő okiratok Belgrádban, az 1948. évi január hó 20. napján cseréltettek ki.) 1. § A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között Budapesten 1947. évi december hó 8. napján aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés az ország törvényei közé iktattatik. 2. § Az 1. §-ban említett szerződés eredeti magyar és eredeti szerb-horvát szövege a következő BARÁTSÁGI, EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI SZERZŐDÉS a Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között A Magyar Köztársaság Elnöke egyrészről és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Nemzetgyűlésének Elnöksége másrészről abban a meggyőződésben, hogy az őszinte baráti kapcsolat és a szoros együttműködés a Magyar Köztársaság népe és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népei tényleges érdekének felel meg, mert e népek ebben szabadságuk és függetlenségük szilárd zálogát, fejlődésük és felvirágozásuk útját látják, valamint együttműködésüket Európa e része békéjének biztosítékául és megerősítőjéül tekintik, a második világháború tapasztalataiból kiindulva, amikor Németország az európai államok egész sorát támadta meg és szabadságukat, politikai függetlenségüket, területi épségüket veszélyeztette, szem előtt tartva mindkét országnak a kölcsönös biztonsághoz fűződő életérdekeit, szilárdan eltökélve, hogy minden, a népeik ellen irányuló támadás ellen együtt küzdenek és együttes erővel szembeszállnak akár a német imperializmus újjáéledési kísérletével, akár az előbbi bármilyen formában jelentkező szövetségesével, akár bármely támadó állammal, attól az óhajtól áthatva, hogy fennálló baráti kapcsolataikat megszilárdítsák és ünnepélyesen kinyilvánítsák azt a megingathatatlan akaratukat, hogy a jövőben együttesen kívánják védeni szabadságukat, függetlenségüket és területi épségüket, továbbá, hogy a béke megszilárdítása és a nemzetközi együttműködés érdekében kölcsönös kapcsolataikat a barátság és együttműködés szellemében rendezzék, elhatározták, hogy e célból barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötnek és meghatalmazottaikul kijelölték: a Magyar Köztársaság Elnöke Dinnyés Lajos urat, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Nemzetgyűlésének Elnöksége Josip Broz-Tito marsallt, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság miniszterelnökét, akik, jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után, a következőkben állapodtak meg: 1. szakasz A Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy a két ország közötti szoros együttműködés megszilárdítása céljából erőiket országaik és népeik érdekében a kipróbált és tartós barátság politikájának jegyében egyesíteni fogják. 2. szakasz A Magas Szerződő Felek tanácskozni fognak mindazokban a fontos nemzetközi kérdésekben, amelyek a két ország, vagy a béke és a nemzetközi együttműködés érdekeit érintik és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya szellemében egyetértésben fognak eljárni és biztonságuk, függetlenségük és területi épségük fenntartása érdekében minden szükséges intézkedést egyetértően foganatosítanak. 3. szakasz Abban az esetben, ha Németország, vagy bármely más állam megtámadná a Magas Szerződő Felek egyikét, hogy veszélyeztesse függetlenségét, vagy leigázza vagy területét megcsonkítsa, úgy a másik Magas Szerződő Fél a megtámadott Magas Szerződő Félnek minden rendelkezésre álló eszközzel késedelem nélkül katonai és minden egyéb segítséget fog nyújtani. 4. szakasz A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy nem kötnek olyan szövetséget és nem vesznek részt semmiféle olyan akcióban, amely a másik Magas Szerződő Fél ellen irányul. 5. szakasz A Magas Szerződő Felek országaik közötti gazdasági, kulturális és minden egyéb kapcsolataikat - az e célból kötött szerződések és egyezmények alapján - együttesen fogják saját tevékenységi körükben megszilárdítani. 6. szakasz Ez a szerződés semmi vonatkozásban nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság valamely harmadik állammal szemben már magukra vállaltak. A Magas Szerződő Felek ezt a szerződést az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya szellemében fogják teljesíteni és támogatnak minden kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a támadás tűzfészkei eltávolíttassanak és a béke és biztonság biztosíttassék a világon. 7. szakasz Ez a szerződés a megerősítő okiratoknak Belgrádban eszközlendő kicserélésével lép életbe és életbelépésétől számított 20 évig marad hatályban. Ha a Magas Szerződő Felek egyike a szerződés lejárta előtt egy évvel nem nyilvánítaná ki azt az óhaját, hogy a szerződést felmondja, úgy az további öt évig hatályban marad és ezentúl is mindazon idáig, amíg a Magas Szerződő Felek egyike az ötévi időszak letelte előtt egy évvel írásban fel nem mondja. Ennek hiteléül meghatalmazottak a szerződést aláírták, és pecsétjükkel ellátták. Kelt Budapesten, az 1947. évi december hó 8. napján kétkét példányban, magyar és szerb-horvát nyelven azzal, hogy mindkét szöveg hiteles. (Aláírások) 3. § A jelen törvény a kihirdetése napján, azonban az 1. §-ban említett szerződés életbelépésétől kezdődő hatállyal lép életbe. Végrehajtásáról a magyar kormány gondoskodik. 1961. évi 6. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről Prágában 1960. november 4-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről (A megerősítő okmányok kicserélése Budapesten 1961. február 17-én megtörtént.) 1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről Prágában 1960. november 4-én aláírt Egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti. 2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő: "EGYEZMÉNY a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között [egyes állampolgársági kérdések rendezéséről A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Elnöke tekintettel arra, hogy a Szerződő Felek területén olyan személyek is laknak, akiket jogszabályai alapján mindkét Fél saját állampolgárának tekint, attól az óhajtól vezetve, hogy az érdekelt személyek kettős állampolgársága megszűnjék azáltal, hogy e személyek az egyik Szerződő Fél állampolgárságát önként választják, elhatározták, hogy a jelen Egyezményt megkötik, és e célból meghatalmazottaikat kinevezték, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg: 1. Cikk Azok a személyek, akiket jogszabályai alapján mindkét Szerződő Fél saját állampolgárának tekint, a jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően választhatnak a tekintetben, hogy melyik Szerződő Fél állampolgárságát kívánják fenntartani. 2. Cikk (1) A jelen Egyezmény hatálya alá tartozó azok a személyek, akik az egyik Szerződő Fél területén laknak, azonban a másik Szerződő Fél állampolgárságát választják, erről a másik Szerződő Fél külképviseleti hatóságához írásbeli nyilatkozatot nyújtanak be. (2) A jelen Egyezmény hatálya alá tartozó azok a személyek, akik harmadik állam területén laknak, nyilatkozatukat annak a Szerződő Félnek külképviseleti hatóságához nyújtják be, amelynek állampolgárságát választják. (3) Az állampolgárság választását tartalmazó nyilatkozatot a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított egy éven belül kell benyújtani. 1948. évi XXVI. törvény külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztása és vagyonuk elkobzása tárgyában I. Az állampolgárságtól való megfosztás 1. § A kormány megfoszthatja magyar állampolgárságától a külföldön tartózkodó azt a személyt, aki a kormány felhívására, a felhívásnak a Magyar Közlönyben történt utolsó közzétételét (2. §) követő harminc nap alatt, ha pedig Európán kívül tartózkodik, hatvan nap alatt Magyarország területére nem tér vissza és itt magyar hatóságnál nem jelentkezik. 2. § (1) Az 1. §-ban említett felhívásban utalni kell az eredménytelen felhívásnak a jelen törvény alapján beálló esetleges jogkövetkezményeire. (2) Az 1. §-ban említett felhívást a Magyar Közlönynek egymásután megjelenő három számában közzé kell tenni. (3) Ha a visszatérésre felhívott magyar állampolgár tartózkodóhelye ismert, a felhívásnak első közzétételével egyidejűleg intézkedni kell, hogy a felhívás a visszatérésre felhívott magyar állampolgár részére a tartózkodóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság útján kézbesíttessék; az állampolgárságtól való megfosztást azonban nem akadályozza az, hogy a felhívást nem kézbesítették. 3. § A kormánynak az állampolgárságtól megfosztó határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá. 4. § A kormány határozata az állampolgárságától megfosztott személy feleségére és kiskorú gyermekére is kiterjed, ha ezt a határozat kimondja. 5. § A jelen törvény vagy az 1947. évi X. törvény alapján állampolgárságától megfosztott személyt csak a kormány hozzájárulásával lehet visszahonosítani. 1948. évi LX. törvény a magyar állampolgárságról A magyar állampolgárság elvesztése11. § A magyar állampolgárság elveszthető: 1. házasságkötés, 2. törvényesítés, atyai elismerés vagy atyaság bírói megállapítása, 3. elbocsátás vagy 4. megfosztás következtében. 23. § Azt a magyar állampolgárt, aki egyszersmind más állam állampolgára is, magyar állampolgárnak kell tekinteni mindaddig, amíg magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette. 26. § (1) Az 1945. évi január hó 20. napjától kezdődő hatállyal magyar állampolgároknak ismertetnek el azok a volt magyar állampolgárok, akik magyar állampolgárságukat a Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött és az 1945. évi V. törvénybe iktatott fegyverszüneti egyezményben említett jogszabályoknak hatályon kívül helyezése következtében vesztették el, ha állandó lakóhelyük mind az 1948. évi január hó 1. napján, mind a jelen törvény hatálybalépésekor Magyarországon volt. VI. FEJEZET Záró rendelkezések 33. § (1) A magyar állampolgárokat állampolgárságuk nyilvántartásbavétele végett össze kell írni. Az összeírás alapján állampolgársági jegyzéket kell készíteni. (2) Azt, aki az állampolgársági jegyzékbe fel van véve, az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni. (3) Az összeírásra és a jegyzék elkészítésére vonatkozó szabályokat a belügyminiszter - a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok tekintetében, a külügyminiszterrel egyetértve - rendelettel állapítja meg. 600/1949. (I. 23.) BM rendelet a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvénycikk hatálybaléptetése és végrehajtása tárgyában A magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. tc. 37. §-a alapján a következőket rendelem: I. A törvény hatálybalépésének napja 1. § (1) A magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvénycikk (a továbbiakban: Ápt.) - a 21. § 1. pontjának és a 33. §-nak kivételével - az 1949. évi február hó 1. napján lép hatályba. (2) Az Ápt. 21. § 1. pontja és a 33. §-a hatálybalépésének napját később kibocsátandó rendelet fogja megállapítani. II. A magyar állampolgárság fennállásának és elvesztésének tanúsítása 2. § (1) A belügyminiszter kérelmére állampolgársági bizonyítványban tanúsítja a fennálló magyar állampolgárságot. (2) A kérelmet az érdekelt fél személyesen vagy igazolt meghatalmazottja útján írásban köteles előterjeszteni. A nem teljesen (korlátoltan) cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen személy nevében a kérelmet törvényes képviselője terjeszti elő. 12. § (1) Az Ápt. 26. §-ára alapított kérelmet aszerint kell elbírálni, hogy a folyamodó, illetőleg szülője vagy férje (férjének szülője) a) az 1935. évi január hó 1. napjától az 1939. évi január hó 1. napjáig terjedő idő alatt a visszacsatolt felvidéki területen - ide nem értve a kárpátaljai területet -, b) az 1935. évi június hó 23. napjától az 1939. évi június hó 23. napjáig terjedő idő alatt a visszacsatolt kárpátaljai területen, c) az 1940. évi augusztus hó 30. napján a visszacsatolt keleti és erdélyi területen, d) az 1931. évi június hó 1. napjától az 1941. évi június hó 1. napjáig a visszacsatolt délvidéki területen lakott-e. (2) Ha a folyamodó az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában megjelölt négy év alatt részben a visszacsatolva volt felvidéki, részben a visszacsatolva volt kárpátaljai területen lakott, a négy évi lakóhely kellékét fennállónak kell tekintetni. (3) A folyamodó igazolni vagy legalább valószínűsíteni köteles, hogy a visszacsatolás idejében magyar állampolgár volt. A magyar állampolgárság fennállását vélelmezni kell, ha az érdekelt személynek előbbi (csehszlovák, román, jugoszláv) állampolgárságát korábbi hazájának hatósága az ennek igazolására szolgált okirattal elismerte. Ha a folyamodó a magyar vagy az előbbi állampolgárság igazolására szolgáló okiratot bemutatni nem tud, illetőleg a bemutatott állampolgársági bizonyítványból nem tűnik ki, hogy az abban megnevezett személy magyar állampolgársága a trianoni békeszerződés alapján változott meg, a volt magyar állampolgártól való leszármazás igazolása tekintetében a 4. §, illetőleg a 11. § (4)-(7) bekezdéseinek rendelkezései szerint kell eljárni. (4) A folyamodó köteles igazolni, hogy mind az 1948. évi január hó 1. napján, mint az Ápt. hatálybalépése, tehát az 1949. évi február hó 1. napján állandó lakóhelye Magyarország mai területén volt. A lakóhely igazolása tekintetében a 7. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. 1945. évi V. törvény a Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről 1. § Magyarország által a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségével, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal és az Amerikai Egyesült Államokkal Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény függelékével együtt a magyar állam törvényei közé iktattatik. Fegyverszüneti egyezmény, melyet egyrészről a Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaságok, az Egyesült Brit Királyság és Észak-Írország, az Amerikai Egyesült Államok, másrészről Magyarország kötöttek meg: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya - beismerve azt a tényt, hogy Magyarország a Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaságok, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és a többi Egyesült Nemzet ellen viselt háborút elvesztette - elfogadja a fent említett Három Hatalom Kormányainak fegyverszüneti feltételeit, melyeket azok, úgy a maguk, mint a Magyarországgal háborús viszonyban levő Egyesült Nemzetek nevében közöltek. 2. Magyarország kötelezte magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa megszállt területeiről visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé továbbá hatályon kívül helyez minden olyan törvényhozási és közigazgatási szabályt, amely az annekszióra, vagy pedig csehszlovák, jugoszláv és román területek Magyarországhoz csatolására vonatkozik. (Megj.: Ilyen hatályon kívül helyező jogszabályt nem találtam !) 19. A bécsi döntőbíróság 1938. november 2-án kelt határozatai és az 1940. augusztus 30-iki Bécsi Döntés ezennel érvénytelennek nyilváníttatnak. 3. § A fegyverszüneti egyezmény az 1945. évi január hó 20. napján hatályba lépett. 1946. évi VI. törvény a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról 1. § (1) A minisztérium az állam gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében rendelettel megtehet a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést és evégből - a Nemzetgyűlés által alkotott törvények kivételével - a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. E felhatalmazás alapján közjogi természetű rendelkezéseket kibocsátani nem lehet, kivéve az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló rendeleteket. (2) A jelen felhatalmazás alapján a megelőző évnegyedben kibocsátott rendeleteket minden évnegyed első ülésében a Nemzetgyűlésnek jóváhagyás végett be kell mutatni. (3) A jelen felhatalmazás hatálya általános kormányváltozásig, de legkésőbb az 1946. évi július hó 31. napjáig terjed. 2. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba. 1922. évi XVII. törvénycikk az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról 24. § Abban a kérdésben, hogy valakinek községi illetősége a trianoni békeszerződés életbelépésének napján Magyarországnak a trianoni békeszerződés következtében elszakított területén volt és mely idő óta és hogy ez alapon a békeszerződés 61. és 62. Cikke értelmében magyar állampolgárságát elveszítette-e vagy nem, első és egyúttal utolsó fokon a belügyminiszter határoz. Annak a személynek belföldi községi illetőségét, aki a békeszerződés 63. Cikke alapján eddigi magyar állampolgárságának fenntartására, illetőleg visszaszerzésére, vagy pedig a békeszerződés 64. Cikke alapján a magyar állampolgárság megszerzésére nyilatkozatot tett (optált) és a magyar állampolgárságnak az optálási nyilatkozat alapján történt megállapításától a jelen törvény életbelépésének napjáig az 1886:XXII. tc. alapján valamely belföldi községben illetőséget még nem szerzett, - első és egyúttal utolsó fokon a belügyminiszter állapítja meg. A belügyminiszter a községi illetőségnek az előző bekezdés alapján való megállapításánál lehetőleg az 1886:XXII. törvénycikkben foglalt illetőségszerzési jogcímeken alkalmazza, ha pedig erre támpont nincs, a közszempontokat és az illetőnek személyi viszonyait veszi figyelembe. Aki magyar állampolgárságát a háború kitörése (1914. évi július hó 26. napja) óta elbocsátás vagy hatósági határozat (1879:L. tc. 30. §) nélkül vesztette el és Magyarország területén lakik vagy kíván letelepedni, azt kérelmére a belügyminiszter kivételesen az 1879:L. tc. 38. §-a értelmében megkívánt kellékek hiányában is visszahonosíthatja, ha a visszahonosítást kérő tizennyolcadik életévét betöltötte, nem cselekvőképtelen és visszahonosítását különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják. A kérelmet a belügyminiszternél kell előterjeszteni. A belügyminiszter a visszahonosítottnak állampolgári esküre bocsátását annak kimutatásától teheti függővé, hogy Magyarország területén letelepedett. A visszahonosított községi illetőségét a belügyminiszter állapítja meg. A visszahonosítás kiterjed a visszahonosítottnak vele együtt élő feleségére és atyai hatalma alatt álló tizennyolc évnél nem idősebb gyermekeire. A minisztérium az ekként visszahonosítottaknak a magyar állampolgárság elvesztése következtében őket ért joghátrányok tekintetében rendelettel könnyítéseket engedhet. Egyebekben az ily visszahonosításra is az 1879:L. tc. rendelkezései irányadók. Kisteleki Károly : A magyar állampolgárság fejlődéstörténete a kezdetektől a rendszerváltozásig A második világháborúban való szerepvállalásunk következtében a visszacsatolt területek elvesztek. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 526/1945. M.E. számú rendeletében a Moszkvában 1945. január 20-án létrejött fegyverszüneti egyezmény 2. pontjának végrehajtásaként az ország területi változásaira vonatkozó, előzőekben hivatkozott törvénycikkeket hatályon kívül helyezte. Ennek következtében a törvényekben jóvátétel útján megszerzett magyar állampolgárság elenyészett, s így nagyszámú személy jogi helyzete vált kérdésessé. A probléma kezelésére adták ki öt hónappal később, 1945. június 18-án, az 5.070/1945. M.E. számú rendeletet a magyar állampolgárság ideiglenes igazolása tárgyában. Eszerint azok a személyek, akik az 526/1945. M.E. számú rendelettel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján szerezték meg annak idején a magyar állampolgárságot és állandó lakhelyük Magyarországnak 1937. december 31-én fennállott határain belül van, a magyar hatóságok (bíróságok) előtti eljárás során állampolgárságuk szempontjából további rendelkezésig a magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esnek. Az igazolványt kérelemre adták ki az illető állandó lakóhelye szerinti önkormányzatok.[33] A nevezett személyi kör állampolgárságára vonatkozó rendelkezéseket írt elő a már tárgyalt 1946. évi XV. tv. a magyar-csehszlovák lakosságcseréről és az 1949. évi XIV. tv. a magyar-román egyezmény becikkelyezéséről.[34] A trianoni békeszerződésből eredő állampolgársági problémákat átfogó jelleggel viszont csak a második állampolgársági novella, az 1948. évi LX. tv. szabályozta. A törvény elsőként azoknak a személyeknek, feleségüknek, leszármazottaiknak illetve férfi leszármazottaik feleségeinek a magyar állampolgárságát ismeri el, akik a trianoni békeszerződés hatálybalépésekor (1921. július 26-án) magyar állampolgárok maradtak, illetve a szerződésben előírt módon gyakorolták az opció jogintézményét. Akik a területvisszacsatolások következtében szereztek állampolgárságot és azt az 526/1945. M.E. számú rendelet következtében elvesztették, azok 1945. január 20-tól kezdődő hatállyal magyar állampolgárnak ismertetnek el, ha állandó lakhelyük mind 1948. január elsején, mind a törvény hatálybalépésének napján (1949. február 1.) Magyarország területén volt. Utóbbi rendelkezés hatálya kiterjedt állampolgárságukat elvesztett és hadifogságba hurcolt, elhurcolt (deportált) avagy szocialista (kommunista, szociáldemokrata), fasisztaellenes vagy demokratikus magatartásuk következtében Magyarország területéről távozni kényszerült olyan volt magyar állampolgárokra is, akik 1948. január 1. után, de a kényszerű távollét okának megszűnésétől számított hat hónapon belül telepedtek le Magyarországon. 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelet az egyes kormány, illetve minisztertanácsi rendeletek hatályon kívül helyezéséről 1. § A Kormány e rendelet mellékletében felsorolt kormány-, illetve minisztertanácsi rendeleteket hatályon kívül helyezi. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba. Melléklet a 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelethez 526/1945. (III. 17.) ME r. az ország területi változásaira vonatkozó törvények hatályon kívül helyezése tárgyában {Letöltés .doc formátumban} |
|
|
>> Kategória cikkeinek listája << Vissza a cikkek főoldalára |
|